 |
| Vajon mit szólna a mai oktatáspolitikához. Forrás: Partyponty |
Az, hogy az államosított iskolákat felügyelő államilag létrehozott szerv honlapja alapján ember meg nem mondja, hogy miként is áll fel a felügyelet struktúrája, már szóltam. Ahogy hiányzik a korábban említett SZMSZ-e is a KIK-nek. De kérdéses annak rendezése is, hogy mi legyen az iskolák működési rendjével mindaddig, míg azok új SZMSZ-ét el nem készítik. Az azonban legalább annyira érdekes lehet, hogy magában az oktatáspolitikában, annak irányításában várható-e általános változás? Olyan, amit például személyi változások jeleznének. Nos, Hoffmann Rózsa nyilatkozata szerint, a világ jöhet és mehet, az oktatáspolitika romokban is heverhet, de ő marad. Maradhat, hiszen valószínűleg megerősítést kapott Orbán Viktortól, hogy teljesen megfelelő szócső, és eredményesen zengi vissza a kisebbik kormánypárt nevében azt, amit a fülébe súgnak.
Mert, miként azt Hoffmann Rózsának az orbáni keretszám-, és ponthatár-nyilatkozatok idejére való visszavonultsága is mutatta, ebben neki nincsen szava. Mikrofont azért adtak a kezébe, és így nyugodtan mondhatta a riporter képébe, hogy „kiállok a diákokat megillető demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásáért”. S ez nagyon derék kijelentés, mert azt sugallja, hogy a KDNP delegálta államtitkár-asszony mossa kezeit például a diáktüntetések alatti rendőri fellépésért. Tenni, az ismételt fizetésemelési ígérvény asztalra tételén kívül, amúgy sem tesz sokat. Tehát legalább kezet mos. Azért ellenben nem kezet mos, hanem büszkeséggel említi, hogy „az utóbbi két és fél évben óriási munkával több, mint negyven jogszabályt” sikerült a kétharmad biztosította hatalmas szakmai viták kereszttüzében összeállítani. S fel sem merül az oktatáspolitikusban, hogy ez nem siker, hanem egy igen szomorú statisztika. Ráadásul a szakmai tartalomtól is függetlenül.
Azt jelzi ugyanis, hogy Hoffmann Rózsa nem az oktatáspolitika stabilan tartásában, az iskolai körülmények tervezhetőségében látja a sikert, hanem abban, hogy szinte mindent sikerült jogszabályokkal megrángatni. Egy olyan ágazatban, ahol kulcsfontosságú lenne a stabilitás, a kiszámíthatóság. Erre az sem kellő mentség, hogy elődei sem feltétlen tettek mást. Azt ugyanis Orbán Viktortól tudjuk, hogy a teljes kormányzat sikerének érzi az oktatási rendszer felkavarását. Szakpolitikusa pedig még büszke is rá. Olyan ez, mintha valaki beleugrana a pöcegödörbe, de azzal büszkélkedne az, akire ráfröccsent az egész tartalom, hogy a milyen szép ívű fejes végén sikerült elmerülni. Egyébként a becsődölt honlapja miatt említett Klebelsberg Intézményfenntartó Központot is csak igen sajátos szemlélettel lehetne sikertörténetként kezelni. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem véletlenül az egykor a vallás- és közoktatásügyért összevontan felelős miniszterről nevezték el.
 |
| Forrás: chyl.org |
Azt persze jó lenne tudni, hogy gróf Klebelsberg Kúnó, aki „népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot”, és meg teremtette a felsőoktatás korszerű műhelyeit, mit szólna a jelen oktatáspolitikájához. Különösen, mivel ő a tudósutánpótlás biztosításában látta a jövőt. De azt hiszem ez pont úgy nem érdekli a nevét egy ellentétesen ható oktatáspolitika intézményére biggyesztő politikusokat, mint Jézus szelleme a KDNP néhány politikusát.
Andrew_s
