 |
| Gondok márpedig vannak |
Mesterházy Attila leírta magát. Globálisan nem tudom mennyire, de lokálisan biztosan. Az ok a bajai videó utóhatása. De szó nincs arról, hogy az MSZP belekeveredése miatt került volna az MSZP elnöke a margón túlra. Nem. Az legfeljebb a tünetek megvilágítására alkalmas.
Az alapvető problémához érdemes lehet megkeresni például az október 23.-án történtek, valamint az említett felvétel kezelésének közös vonásait. Már csak azért is, mert mindkettő olyan esemény, amelyről alighanem szinte mindenki hallott. Az 1956-os eseményekre emlékezve, mint emlékszünk rá, az ellenzék közös megemlékezésről döntött. Kampányeseménnyé válása valószínűleg korántsem annyira probléma, mint azt néhányan felvetették. Nyugodtan lehetett volna egy összellenzéki kampány nyitánya. Ehelyett, és nem kis részben Mesterházy Attilának köszönhetően, egy sokkal inkább destruktív sárdobálássá vált. Azt taglalva, hogy ki szervezte, vagy ki nem szervezte az összefogásért kiabáló kórust. Az MSZP vezetője teljesen nyilvánvalóan akár megdicsőülve kerülhetett volna ki a helyzetből, ha képes csak egy kis rögtönzésre, és a helyzetfelismerésből nem bukik meg. Mert lett légyen valakinek akár a legjobb kampánytanácsadója, az emberek elé kiállva rögtönözni is tudni kell. Kellene. Az, hogy a pártvezető formális lebénulása után ki miként gondolta megmenteni a helyzetet, elmaszatolni a gondot, részletkérdés. Egy vezetőnek nyomás alatt is teljesíteni kell tudni. Vagy alkalmatlan vezetőnek. Esetleg kerülje a nyomást, ha teheti. Ellenzéki vezetőként ellenben nem teheti.
S itt jutottunk el a bajai videó ügyéhez. Akár a csalásleleplezésért remélt fejpénzért alkotni egy áldokumentumfilmet, nem szép dolog. Ha valóságosnak állítja be, az még kevésbé szép dolog. A felvétel sikeres rásózása az MSZP-re a felvétellel házalók ügynöki képességét dicséri. Utólag mindenki okos, szemfüles és bölcs, de ez nem játszik ebben szerepet. Utólag ugyanis szinte biztosan mindenki meg tudja mondani, hogy mitől kellett volna rájönni a hamisításra. Ott és akkor lépre ment az MSZP kommunikációs igazgatója, és ebbe belebukott a HVG főszerkesztője. Miközben folyamatban van a rendőri vizsgálat, és korántsem tudni, hogy a nagyot, és még nagyobbat mondások licitjéből ki miként jön ki, a totális hírzárlat lett volna a szinte egyetlen épeszű reakció. Nem leállni magyarázkodni, és rögtönözni. Ehhez azonban Mesterházy Attilának jobb helyzetfelismerő képességgel kellett volna reagálni. Akár a folyamatban levő nyomozásra is joggal hivatkozva állíthatta volna le azt a folyamatot, amelyben jobban magukra húzzák az ügyet, mintsem érdemes lenne.
Azt, hogy a felvétel kinek az érdekét szolgálja, különben jól mutatja az erre hivatkozó törvényjavaslat beterjesztése. Indoklásként a bajai videóra hivatkozva. S miközben azt írják benne, hogy a „bizonyíték hamisítás alkalmas a demokratikus intézmények lejáratására és a választások tisztaságának megkérdőjelezésére”. Nem szólva arról, hogy a Fidesz választáskörüli viselkedését bíróság ítélte el az első forduló kapcsán. Ez hosszú távon mindenkinek kellemetlen lehet, hiszen előre lehet besározni valakit egy feljelentéssel, és számára mindegy lesz már pár év múlva, ha meghurcolása oktalannak bizonyul. Amiért ezt érdemes itt megemlíteni, az Déri Balázs lemondása, mely szintén kapcsolatban van az említett videófelvétellel. Afféle kommunikációs állatorvosi lóvá nemesítve a helyzetet.
A felvétel alapos vizsgálat előtti átadása a HVG-nek alapvető hiba volt. Az is nyilvánvaló, hogy a vizsgálatok lezárását követően le kellett volna mindenképpen vonni a személyi konzekvenciákat. De akkor lemondani kommunikációs igazgatóként, amikor a felvételt állítólag készítők nem egy ponton az önellentmondások és részigazságok hálójában magyarázkodnak, hiba. Elvonja ugyanis a figyelmet készítőkről, és visszarántja az ügyet az MSZP-re. Magas labdát adva fel a Fidesznek a haraszt, a szél, és a zörgés meséjének felidézésére. Az, hogy Déri Balázs az adott helyzetben kiválasztotta a legostobább lépést, és meglépte, az nyilván lehetne a magánügye. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ő csak felajánlotta a lemondását a párt elnökének, aki azt el is fogadta. Ezzel végső soron pártelnöki szintre emelve a stratégiai baklövést. Egyben ismét megbukva a helyzetfelismerés terén. Olyan helyzetet teremtve, amiből nagyon nehéz lesz felállni, miközben a hatalom részéről hamisnak mondhatnak majd bármit, amit beterjesztenek egy későbbi tetszőleges csalási kísérletről.
Természetesen nem áltatom magam arról, hogy az említett hibák nélkül a Fidesz nem szállna rá az ellenzékre. De éppen ezért lenne nagyon fontos egy ellenzéki vezető esetében, hogy „lásson a pályán”. Felismerje, ha helyzet van, értékelje a kialakult állapotot, és ott helyben reagálja le. Lehetőleg úgy, hogy abból a kampány során profitáljon, és ne pozíciót veszítsen. Ehhez egyfajta pol-celebként viselkedni kevés. S mert az MSZP valóban lehetne potens tagja egy ellenzéki összefogásnak, talán megérné elgondolkodni egy kampányhelyzetben alkalmasabb vezetőn. Az internetes lehetőségeket, és a párt még mindig széles ismertségi bázisát ismerve még mindig nem lenne talán késő.
Andrew_s
