A személyes indulat és koncepciótlanság együtt nem igazán jó politikai tanácsadó. Még akkor sem, ha az említettek bármelyikét bőszen tagadják a magasabb szempontok érdekében. Azért például a Milla, illetve Juhász Péter esetében ez jól látszott már egy évvel ezelőtt, és úgy látszik idén az LMP frakcióvezetőjén a sor.
Azért persze érdemes visszatekinteni a Milla Juhászára is egy gondolat erejéig, mivel az akkori kirohanásai Gyurcsány Ferenc ellen máig ható maró anyagként gátolják a hidak kiépítését az ellenzéki erők között. Az ugyanis világos volt akkor is, hogy amennyiben valóban széles platformra alapozott összefogást szeretnének az ellenzéki oldalon, akkor a Demokratikus Koalíció, és annak vezetője, nem igazán megkerülhető politikai tényező. Ettől persze még nem okvetlenül kellett már egy éve sem a rajongásig imádni, de a politikai realitásokat nem ártott volna tudomásul venni. Ezzel szemben az ellenzéki erők, Bajnai Gordon hivatalos politikai visszatérése előtt alig egy héttel is, mintha kifejezetten a kormányzatot támogató akciókra gyúrtak volna. Megvalósítva az akkor vázolt, hipotetikus, kormánypárti „eseménynaptár” számos elemét. S amely idén is teljesülni látszik, mivel Orbán Viktor ellenzéke már csak ilyen. Már akkor, ha egyáltalán, és minden tekintetben ellenzéknek tekinthető az a párt, aki nincs kormányon.
Mert azért az LMP-nek már korábban is volt több olyan, látványpékségbe illő, akciója, ami kérdésessé tette az ellenzékiségét a politikusaik egy részének. Schiffer András legutóbbi, „zsigóróbertes” kirohanása legfeljebb csak egy csavar a gépezetben. Bár éppen a legjobbkor érkező csavar ahhoz, hogy bénult semmittevést válthasson ki az ellenzék soraiban. Nem mintha nagy, és hatékony pezsgés lenne különben tapasztalható arrafele, de azért mégiscsak kellett ez a nyilatkozat, mint egy falat penészes kenyér. Az ugyanis nyilvánvalóan egy tetszőleges párt egyéni, és tagságára tartozó ügye, hogy a marginalizálódásnak, vagy akár a hatalmi szervilizmusnak milyen mértékű demonstrálására vágyik. Ahogy végső soron a szobordöntő akciót is nem a szobor ténye, hanem a semmibe csengő hangja tette politikailag ostoba lépéssé. Ez nem egyéni tetszésindex kérdése, hanem világos üzenete volt annak, hogy nem volt üzenete. Az Orbán műanyagfejét vivők mögül hiányzó százezrek demonstrálták az akció értelmetlenségét. Az LMP-vel valahogy ugyanez a helyzet.
Görcsös erőlködésekkel próbálnak eléggé megizzadni ahhoz, hogy legalább a szaguk elhatoljon a tömegekhez. De azért alapjában véve valahogy ez nem igazán jön be. Alighanem azért, mert az emberek azért zsigerileg érzik, hogy a politika bizonyos keretek között nem igazán lehet más. Lehet kevésbé korrupt, lehet demokratikus a diktatórikus helyett, de bizonyos játékszabályai egy adott társadalmi térben eléggé kötöttek. Ahogy furcsa a Jobbik EP-képviselőjétől uniós pénzből fizetve hallani az EU borzasztóságát, úgy lehet furcsa egy parlamenti párt politikusától hallani azt, hogy a gyermekjáték egy fura átiratát játssza. Azt, hogy körben áll egy pártocska és rugdal bárkit vádolva. Márpedig az LMP, illetve Schiffer András nagyjából ezt csinálja. Az egy évvel ezelőtti Milla-politikushoz hasonlóan szintén fittyet hányva a politikai realitásoknak.
Talán azért, mert nem tudja megbocsátani a világnak, hogy Gyurcsány Ferenc elleni feljelentése a semmibe hullt, és mély kútban csobbant. Visszhangot sem verve a napi politikában. Így aztán megpróbálja azt, ami a Fidesznek is egyre kevésbé jön be. Leporolni a 2006-os eseményeket. Szemkilövést emlegetve, de az égő TV-székházról megfeledkezve. A helyzet iránti szépségflastromként arról fecsegve, hogy mindenkinek ajtót lehet mutatni egyszerre. Egy apróságot kifelejtve. Ezt a megoldást az anarchista pártok szokták alkalmazni. Aminek viszont ellentmondani látszik, hogy Szél Bernadett országgyűlési képviselő szerint az LMP méltóságteljesen kíván megemlékezni október 23-án. Nélkülözve az aktuálpolitikai felhangokat. A kialakuló kép alapján tehát egy sértődött és az anarchista irányvonallal kokettáló frakcióvezető közreműködésével egy aktuálpolitikával szakító eseményt szervez a Parlamentben zöldülő párt. A választások előtt mintegy fél évvel kifejezetten előremutatva hátranyilazós koncepciónak ígérkezik. Nem vitatava, hogy ez tényleg olyan irányzat, ami mentén valóban lehet más a politika, mint a történelmi fősodorvonalban. Meg is van az ezt eddig megpróbáló pártok helye. Valahol a politikatudomány lábjegyzetei között.
Mert, egy blog-kommentelőtől csent hasonlattal élve, ezzel a politikával nem a parlamenti küszöböt, de egy zuzmót sem lehet átugrani. Viszont megosztani az ellenzéket igen. S az Orbán-tapsoncok fülének ez édes zene.
Andrew_s
