Szobordöntéssel az orbáni hatalomért
 |
| Úrfej-felmutatás Fotó: HVG / Túry Gergely |
Nagy beharangozások után tompán puffantak egy hungarocell-szobor alkatrészei. A tompa puffanásra a „na bumm és akkor mi van” visszhangja felelhet. Legfeljebb az ellenzéki kesergőt inspirálva újabb hangerő-spirálra. Jó lenne tudni, hogy vajon erre mi szükség volt, és különösen mi szükség volt ebben a formában? Kanapén üldögélve erre aligha adható egyértelmű válasz.
Márpedig jó lenne, ha az ellenzék is tudomásul venné, hogy az emberek nagyon nagy része kanapé-reformer. Elmegy választani akkor, ha nagyon dühös, nagyon változtatni akar, vagy esetleg akkor, ha nagyon muszáj. S mert évtizedekig nagyon muszáj volt, reflexből még sokáig akkor is sokan elmentek, amikor már nem volt annyira kötelezettség elmenni szavazni. Azóta sokszor sokan azért mentek szavazni, mert dühösek voltak az éppen aktuális kormányra. Az eddigi választások történetében általában erre játszott rá az aktuális ellenzék. Elérve azt, hogy sokan a kisebb rosszra adva a voksot segítették elő a kormányváltást. Egyébként 2006 is sokaknak erről szólt, mivel a Fidesz korábbi kormányzása, és egyre szorosabb kötődése a szélsőségekhez, a mindent tagadó, és gyakorlatilag semmit sem segítő parlamenti munkája, sokakat elriasztott a kormányváltástól. 2006-ban tehát sokaknak az MSZP vezette koalíció látszott a kisebbik rossznak. Mindez egyben azt is jelenti, hogy hazánkban gyakorlatilag a negatív kampányokra szocializálódtak a választók. Miközben egyre többen szeretnének egyszer már úgy szavazni, hogy van valami ami mellé ki lehet állni, és nem csak valami ellen kell voksolniuk........
