Az október 23.-án tartott beszédek, menetek szinte biztosan még sokáig fognak munkát adni az elemzőknek, és értékeléseket végzőknek. Ez rendben is van, hiszen sokan, sok mindent mondtak. Sokaknak. De azt csak a jövő fogja megmutatni, hogy elegeknek-e. Miközben azért kiderült, nem egy esetben sokat megtettek annak érdekében, hogy komolytalanná tegyék az adott rendezvényt.
Ha mások nem, hát az első értékelések. Ilyen például az a nyelvészeti természetű kérdés is, hogy a Békemenet molinójára miért nem futotta egy vessző felfestésére. Holott alighanem sokkal lényegesebb az, hogy maga a Békemenet vált a saját molinójával egy népes önellentmondássá Orbán Viktor beszédének a fényében. A miniszterelnök beszédírója, miközben hetet havat és botorságokat hordott halomba, elfelejtette Bayer „állatozó” Zsolt, vagy más menetvezető telefonszámát. Holott az „Aki agresszív fél” felirat kétségtelenül mókássá vált, miközben Orbán Viktor permanens szabadságharcról, háborúba készülésről, és hasonlókról zagyvált. Szinte teljes arzenálját felvonultatva az agresszióra készülő hadvezér demagóg kirohanásainak. Ezzel nyilvánvalóvá téve a saját maga által különben mennybe magasztalt Békemenet résztvevői számára, hogy gyáva. Nem kicsit, hanem nagyon.
Esetleg csak szimplán zavar támadt az erőben. Abban, amely a Harry Potter történeteivel foglalkozó könyvekben is lehetővé teszi egy kis sátor belülről naggyá varázslását. Márpedig ahhoz, hogy a rendezvények népsűrűség-becsléseinek hinni lehessen, ahhoz legalább ilyen szintű pálca-tudomány kellene. Erre mind a kormányzat, mind az ellenzék esetében, a 444.hu is rámutat. Felidézve azt az emlékezetes esetet, amikor kétmilliós Orbán-tapsvihart hazudtak a Kossuth térre. S ismét emlékeztetve arra a szemléletre, hogy „minél nagyobb, annál szocialistább”. Bár ennek alapján a kormányzati gyűlés nagyon szocialista volt, mert a lehetséges maximumérték laza négyszeresét kamuzta be Széles Gábor. Mintegy előrejelzés gyanánt. Azért persze Orbán Viktor beszéde is emlékezetett a nagy szocialista elődök beszédeire. Csak éppen kis eltérésekkel. Amíg ugyanis, manipulációval vagy anélkül, de Rákosi Mátyás vezetésével a Párt valósan erős többségi támogatással került be a népképviseletbe, a Fidesz csak a választási matematikának köszönheti a képviselői székek kétharmadát.
Viszont kétségtelen, hogy gyakorlatilag ugyanazt az atyáskodó állam-modellt vázolta fel, miközben szerinte sokszor legyőzte a nép a kommunistákat. Erre nézve azért a történelmi hűséghez tartozott volna, hogy a Tanácsköztársaságot például éppen úgy külföldi erők verték le, amilyeneket a szabadságharcoknál emlegetett a miniszterelnök. Csak hát úgy tűnik külföldi erő és külföldi erő közt van különbség Orbán Viktor történelemkönyvében. A Budapestet 1919-ben sakkban tartó román seregek például ezek szerint pozitív hősökké váltak. Holott a fehérlovas tengernagy csak az ő kivonulásuk után merészkedett be a városba. Orbán Viktornak tehát nem csak a saját békemenetelőivel, hanem a történelemmel is sikerült ellentmondásba keverednie. Meg néha önmagával is. De ezt úgyis atomjaira fogják szedni a későbbi elemzők.
Ahogy az ellenzéki gyűlést is, ahol sajnos az ellenzéknek sikerült önmagával ellentmondásba keverednie. Nem kis részben szinte egyenes következményeként annak a folyamatnak, ami Szárszó óta megfigyelhető. S amiről magam is többször megemlékeztem már. Legutóbb az ünnep előtti időben, mely szkeptikusnak tűnő jelzéseket végső soron igazolták a történtek. Holott ez is olyan eset, amikor nem feltétlenül örül az ember, ha igaza van. Az, hogy a számháborúktól függetlenül sem voltak jelen százezrek, az még felületes szemlélődéssel is megállapítható volt. Az azonban már a részletek síkjai közé settenkedő jelenség, hogy a Demokratikus Koalíció, és Gyurcsány Ferenc némileg mintha valóban népszerűbbnek tűnt volna az ellenzék önjelölt vezéreinek várakozásánál. Az, hogy Mesterházy Attila beszédébe beszűrődött a valós összefogásra buzdító kórus, az lehet egyfajta szervezés eredménye. Azonban minden ilyen szervezés mögé valós emberek kellenek. A tömegek valós megszólítása helyett egyfajta duzzogásba menekülni az egy olyan polceleb szerep, aminek jelei már korábban is láthatóak voltak. De már akkor sem állt jól.
 |
| Forrás: Gépnarancs |
De kár lenne azt hinni, hogy az MSZP egyedül viszi el a balhét. Valójában mindenki elviszi a balhé rá eső részét. Így a „közönségkapcsolat” hiányosságai az ellenzék esetében mindenkire visszaütnek. Hosszú távon különben azokra is, akik most lelkesen tapsolnak Orbán Viktornak. 1956 egyik tanulsága ugyanis az is lehetne, hogy ugyanazok a tömegek támogatták Nagy Imrét, a baloldali reformert, mint akik előtte tűrték Rákosi Mátyás rendszerét. Ami azt mutatja, hogy idővel, egy kis haszonélvező réteg kivételével széles rétegek szívták meg a lelkes hozsannázásuk jutalmát. Mert ugyanazt kapták jutalmul, mint az ellenzékük büntetésből.
Andrew_s
