Gondolatvilágban

2013.10.12. 07:18 GeoCracker

Ora et labora(tórium)

Címkék: hit közmunka Orbán Viktor Szent Benedek

Pannonhalma
Forrás: Kovács Miklós / hikerart

Orbán Viktor immár a templomépítők védnökévé is elszegődött. Alighanem azért, mert a gátakat, szülészeteket és most már a laborokat is kipipálta. Ha tényleg nem is teljesen világos, hogy ki adta hozzájárulását ahhoz, hogy rajta kísérletezzenek. A labor azonban már a tegnap. A legutóbbi hírek a miniszterelnökről azonban vallásos tárgyúak. Így a már említett templomépítősdi is.

Erről a Reformátusok Lapjának emlékezett meg a kormányfő, mikor is kormánya elkötelezettségei közé sorolta a templomépítést is. Valami homályos utalás keretében, hogy a nemzet- és országépítő kormányzat jellemzője, hogy a házi-vasút, és kertvégi stadion mellé egy templom is kellhet. Mert jó az Úr a háznál. Ez esetben nem Felcsúton, hanem a Svábhegyen. Lévén, hogy a svábhegyi gyülekezet tagjaként, egészen meglepő módon, a helyi templom befejezéséhez szükséges pénz felajánlásáról beszélt. Akinek a Svábhegyről egészen más jut eszébe, az keresse magában, a rossz májában, a hibát. Igenis kell az a templom, mert csak. Különben pedig tényleg miért is ne. Ha már a keresztes platform elfér a Parlamentben, akkor ahhoz képest egy templom igazán a kisebbik rossz.

S különben is, ott lehet imádkozni. Orbán Viktor legújabb, indirekt, felhívásának engedve. Felszólalván a Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI), aka Kereszténydemokrata Internacionálé konferenciáján azt mondta ugyanis, hogy Európa nyomora a munka és az imádság megtagadása miatti gyengülés eredménye. A magyar nemzeti miniszterelnök szerint tehát egy nagy, Szent Benedek rendi, szerzetes-közösségbe kéne tömörödni, és kiírni a kapufélfára, hogy „ora et labora”. Az azonban már egy egészen más kérdés, hogy a hitre való felszólítás legtöbbször az érvek, s nem egyszer a meggyőződés helyettesítője. Egy miniszterelnök munkája pedig nem feltétlenül csak hitelvi alapon kellene, hogy értékelhető legyen. Ellenben a valós eredményeket nélkülöző munka minősítése esetén kétségtelenül a legegyszerűbb érv az, hogy hinni kell benne. Nincs munkád? Hidd el, hogy rengeteg az új munkahely! Nem élsz meg a 47 ezerből? Ez azért van, mert nem hiszel benne eléggé! A láncolaton nyugodtan végig lehet menni.

Egészen addig, hogy mindenki higgye el: ha már munkája nincs is, Orbánfalva farmvasútja akkor is csak az ő érdekeit szolgálja. Úton Európába. Abba az Európába, ami csak azért létezik, hogy keresztbe tegyen a Fidesz frissen újraválasztott elnök-vezérének. Aki igazgatja a maga kis hitvilágát. Aki pedig nem hisz, de leginkább nem tapsol, egyszerre, az nem kap rétest estére. Abban a laboratóriumban, melyben Orbán Viktor, és tündérügyi főreferense, olyan szépen megvalósította a saját álmát. A mások abbéli hitére alapozva, hogy azt hitték, nem tékozolják el a bizalmat. Az abban való bizalmát az őket megválasztóknak, hogy megdolgoznak a bizalomért. Ahelyett, hogy kísérleti terepnek tekintik az országot, és benne egereknek az embereknek.

Kiírva talán Európára, hogy „ora et labora”, de az országra bizonyára csak azt, hogy (köz)ora et labora(tórium).

Andrew_s

Az írás olvasható a Propelleren is.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.10. 23:23 GeoCracker

Schiffer kormányhű anarchizmusa

Címkék: október 23 ellenzék Schiffer András LMP

A személyes indulat és koncepciótlanság együtt nem igazán jó politikai tanácsadó. Még akkor sem, ha az említettek bármelyikét bőszen tagadják a magasabb szempontok érdekében. Azért például a Milla, illetve Juhász Péter esetében ez jól látszott már egy évvel ezelőtt, és úgy látszik idén az LMP frakcióvezetőjén a sor.

Azért persze érdemes visszatekinteni a Milla Juhászára is egy gondolat erejéig, mivel az akkori kirohanásai Gyurcsány Ferenc ellen máig ható maró anyagként gátolják a hidak kiépítését az ellenzéki erők között. Az ugyanis világos volt akkor is, hogy amennyiben valóban széles platformra alapozott összefogást szeretnének az ellenzéki oldalon, akkor a Demokratikus Koalíció, és annak vezetője, nem igazán megkerülhető politikai tényező. Ettől persze még nem okvetlenül kellett már egy éve sem a rajongásig imádni, de a politikai realitásokat nem ártott volna tudomásul venni. Ezzel szemben az ellenzéki erők, Bajnai Gordon hivatalos politikai visszatérése előtt alig egy héttel is, mintha kifejezetten a kormányzatot támogató akciókra gyúrtak volna. Megvalósítva az akkor vázolt, hipotetikus, kormánypárti „eseménynaptár” számos elemét. S amely idén is teljesülni látszik, mivel Orbán Viktor ellenzéke már csak ilyen. Már akkor, ha egyáltalán, és minden tekintetben ellenzéknek tekinthető az a párt, aki nincs kormányon.

Mert azért az LMP-nek már korábban is volt több olyan, látványpékségbe illő, akciója, ami kérdésessé tette az ellenzékiségét a politikusaik egy részének. Schiffer András legutóbbi, „zsigóróbertes” kirohanása legfeljebb csak egy csavar a gépezetben. Bár éppen a legjobbkor érkező csavar ahhoz, hogy bénult semmittevést válthasson ki az ellenzék soraiban. Nem mintha nagy, és hatékony pezsgés lenne különben tapasztalható arrafele, de azért mégiscsak kellett ez a nyilatkozat, mint egy falat penészes kenyér. Az ugyanis nyilvánvalóan egy tetszőleges párt egyéni, és tagságára tartozó ügye, hogy a marginalizálódásnak, vagy akár a hatalmi szervilizmusnak milyen mértékű demonstrálására vágyik. Ahogy végső soron a szobordöntő akciót is nem a szobor ténye, hanem a semmibe csengő hangja tette politikailag ostoba lépéssé. Ez nem egyéni tetszésindex kérdése, hanem világos üzenete volt annak, hogy nem volt üzenete. Az Orbán műanyagfejét vivők mögül hiányzó százezrek demonstrálták az akció értelmetlenségét. Az LMP-vel valahogy ugyanez a helyzet.

Görcsös erőlködésekkel próbálnak eléggé megizzadni ahhoz, hogy legalább a szaguk elhatoljon a tömegekhez. De azért alapjában véve valahogy ez nem igazán jön be. Alighanem azért, mert az emberek azért zsigerileg érzik, hogy a politika bizonyos keretek között nem igazán lehet más. Lehet kevésbé korrupt, lehet demokratikus a diktatórikus helyett, de bizonyos játékszabályai egy adott társadalmi térben eléggé kötöttek. Ahogy furcsa a Jobbik EP-képviselőjétől uniós pénzből fizetve hallani az EU borzasztóságát, úgy lehet furcsa egy parlamenti párt politikusától hallani azt, hogy a gyermekjáték egy fura átiratát játssza. Azt, hogy körben áll egy pártocska és rugdal bárkit vádolva. Márpedig az LMP, illetve Schiffer András nagyjából ezt csinálja. Az egy évvel ezelőtti Milla-politikushoz hasonlóan szintén fittyet hányva a politikai realitásoknak.

Talán azért, mert nem tudja megbocsátani a világnak, hogy Gyurcsány Ferenc elleni feljelentése a semmibe hullt, és mély kútban csobbant. Visszhangot sem verve a napi politikában. Így aztán megpróbálja azt, ami a Fidesznek is egyre kevésbé jön be. Leporolni a 2006-os eseményeket. Szemkilövést emlegetve, de az égő TV-székházról megfeledkezve. A helyzet iránti szépségflastromként arról fecsegve, hogy mindenkinek ajtót lehet mutatni egyszerre. Egy apróságot kifelejtve. Ezt a megoldást az anarchista pártok szokták alkalmazni. Aminek viszont ellentmondani látszik, hogy Szél Bernadett országgyűlési képviselő szerint az LMP méltóságteljesen kíván megemlékezni október 23-án. Nélkülözve az aktuálpolitikai felhangokat. A kialakuló kép alapján tehát egy sértődött és az anarchista irányvonallal kokettáló frakcióvezető közreműködésével egy aktuálpolitikával szakító eseményt szervez a Parlamentben zöldülő párt. A választások előtt mintegy fél évvel kifejezetten előremutatva hátranyilazós koncepciónak ígérkezik. Nem vitatava, hogy ez tényleg olyan irányzat, ami mentén valóban lehet más a politika, mint a történelmi fősodorvonalban. Meg is van az ezt eddig megpróbáló pártok helye. Valahol a politikatudomány lábjegyzetei között.

Mert, egy blog-kommentelőtől csent hasonlattal élve, ezzel a politikával nem a parlamenti küszöböt, de egy zuzmót sem lehet átugrani. Viszont megosztani az ellenzéket igen. S az Orbán-tapsoncok fülének ez édes zene.

Andrew_s

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.08. 18:42 GeoCracker

Juhász István és a szárazon szaftos macska

Címkék: állatkínzás Apc Juhász István

Juhász István és a szárazon szaftos macska

Apc-on rossz dolga van a macskáknak a polgármester környékén. Nem elég, hogy a farkuknál fogva tartják a kondér fölé, de még ostoba vádakkal is illetik a szegény cirmosokat. Juhász István mondandójával ugyanis nagyon nagy bajok vannak azzal a kommunikációval kapcsolatban, ami egy macskalógatós kép miatt zajlik.....

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.08. 17:18 GeoCracker

A semmi adójának művészi újraosztása

Címkék: Artisjus L. Simon László Bródy János NKA BSA

A semmi adójának művészi újraosztása

Forrás: Gépnarancs

L. Simon László végső soron valami külön kategóriát látszik képezni a diktatúrába hajló szellemi zsonglőrködés paravánjai mögött. Mert megteheti. Mert már annak idején bebizonyította: a pihenni vágyó Vezért megpálinkáztatni hasznos és gyümölcsöző. Munkássága kevés támogatást szerzett a hatalmi körökön kívülről, és ez a legutóbbi húzásával sem fog erősödni. Mely nem más, mint a semmi adójának újraosztása.

.....

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.07. 23:04 GeoCracker

Magyart becsmérlő iskolai drámajelenet

Címkék: zászló hatalom közoktatás oktatáspolitika

Szerencsére a felséggyalázás még nem önálló tényállás, de igény azért talán lenne rá. Ez már a koronával kapcsolatos játékszabályok újraértelmezése kapcsán is felmerült. Most egy másik nemzeti jelkép kapcsán látszik úgy, hogy az értelmezési tartományok határainak rugalmatlan értelmezése gondot jelenthet. Nevezetesen az, hogy egy színdarab meddig mehet el a jelképek használatában.

A konkrét esetben a szentesi Horváth Mihály Gimnázium részéről azzal cáfolták a korábban kiosztott fegyelmik történetét, ami a fenti kérdést veti fel. Az eredeti hírek szerint ugyanis egy, a jelen állapotokat karikírozó darabért osztogattak fegyelmit. Míg a korrekció alapján egy szex-jelenet imitálása ért büntetést. Azon az alapon, hogy eközben egy zászló feküdt az asztallapon. Talán annak jelzésére, hogy az oktatásban alanyi jogon részt vevők szerint, a jelenleg a mély hangú vízimadarakkal jellemezhető állapotban leledzik a hazai valóság. Tóth Tamás igazgató szerint ugyanakkor az írásbeli figyelmeztetés, melyet az ügyben kiosztottak nem azonos a fegyelmivel. Ami azért talán korrigálandó lenne, mivel írásbeli figyelmeztetést is általában fegyelmi vétség okán, mint legalacsonyabb, már írásban megjelenő, fokozatot szoktak adni. Amennyiben ez az iskola, mint munkahely, esetében is igaz, akkor az igazgató úr vétkesnek találtathatik a maszatolás vétségében.

Miközben persze maradhat a kérdés, hogy mennyiben igaz az állítás, miszerint „a magyarságot súlyosan sértő, annak nemzeti jelképét, a magyar nemzeti lobogót megbecstelenítő jelenetet adtak elő a diákok”. Mármint azzal megvalósítva, hogy az említett szex-jelenetet imitálták a lobogón. Ez ugyanis akár azt is felvetheti, hogy a szexualitás sérti a magyarságot. Holott nem rendelkezünk megbízható adatokkal arra nézve, hogy őseink a Hoffmann Rózsa által pártolt partenogenezist részesítették volna előnyben. A biológiai képtelenségéről már nem is beszélve. Így aztán az is kérdés lehet, hogy mennyiben becsteleníti meg az említett aktus a lobogót. Már akkor, ha eltekintünk a fentebb szintén említett átvitt értelemtől. De ebben az esetben sem a lobogó tehet a dologról. Ahogy arról sem, ha igaza van az igazgatónak abban, hogy a jelzett jelenet is besorakoztatható abba a sorba, melyet a fiatalok pszichoszexuális fejlődését káros irányba terelők alkotnak. Elfeledkezve arról az apróságról, hogy a fiatalok nyilván akkor tudhattak imitálni egy jelenetet, ha tisztában voltak annak tartalmával. S nyilván a közönség is csak akkor érthette meg az utalást, ha szintén tudták, hogy miről van szó. A struccok politikáján kívüli tartományban tehát nehezen értelmezhető az írásbeli figyelmeztetések indoklása.

Nem feledve természetesen azt a kérdést sem, hogy vajon valóban fegyelmit érdemel-e az adott előadás? Mármint akkor, ha valóban elfogadjuk a rémesen-borzasztóságát az adott jelenetnek. A zászló szempontjából természetesen, mivel művészi értékét tekintve ettől függetlenül is lehet ordenáré. De a művészi értékért csak nem adnak fegyelmit. A zászló szempontjából azonban azt hiszem van egy jelentős különbség a köztereken, illetve a színpadon, vagy egy filmben, regényben való megjelenés között. Ahogy aközött is van némi különbség, hogy egy filmjelenetben játsszák el a közösülést egy rendházban, vagy a valóságban erőszakolják meg az apácát. A zászlókkal kapcsolatban egy háborús filmet sem lehetne leforgatni abban az esetben, ha az ott szereplő zászló visszavezethető esetleg egy ország jelenlegi jelképére. Esetleg a zászlóégetésről szóló dokumentumfilmből, tudósításból is kivágná az igazgató úr a méltatlan jelenteket? Pedig inkább a valóságban kellene kivágni egy rendezvényről azokat, akik köztereken zászlót gyaláznak.

Egy színdarab azért egy kicsit továbbra is másnak tűnik. Nem vitatva, hogy az iskolaigazgató számára sokkal szimpatikusabb a steril világ. Olyan, amiben csak a VS-elv (védd a segged), szelleme lebeg be mindent. Amiben inkább kioszt néhány fegyelmit, mintsem a felsőbb hatóság kössön bele az ő nagyszerű igazgatói munkásságába. Kisebb gondnak érezve adott esetben a közröhejt és a nemzetieskedés túllihegését, mint az elöljárósága összevont szemöldökét. Óhatatlanul sajnálatra méltó helyzetet teremtve. Mert azért alapvetően sajnálni való az az iskolaigazgató, aki ilyen akciókban, és nem a szakmaiságában látja a pozíciója garanciáit.

Andrew_s

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.07. 23:02 GeoCracker

Nekünk Krahács kell!

Címkék: kormányzat hatalom ellenzék

Nekünk Krahács kell!

A „Nyomják Krahácsot!” ezer éves kabarémondat, mely alapvetően minden bajok okozóját leplezi le. Olyasmi, mint mostanság az EU, vagy a multik a kormányzati kommunikációban. Csak akkortájt mindenki jót derült a kabarékon, míg most lassan sírva kesergünk a jelenen. Míg akkor az idézet refrén a kabaré eszköze volt a hibák mondvacsinált okainak leleplezésére, ma a hibák mondvacsinált okainak sorolása a hivatalos politikai kommunikáció része.

„Nyomják Krahácsot!!” Hallhattuk annak idején sokszor, és pontosan tudták az emberek a sorok között hallgatódzva, hogy valami nem teljesen kimunkált pártbéli döntés következményéről,.....

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.05. 10:01 GeoCracker

Rostoványi a Corvinus-t siratja

Címkék: felsőoktatás Matolcsy György Corvinus Egyetem Klinghammer István Rostoványi Zsolt

Forrás: Corvinus-online

Az úr 2012. és Orbán Viktor országlásának 6. évében, április havában már egészen úgy látszott, hogy a Corvinus Egyetemet, melyen már korábban is számos kísérletet hajtottak végre, utoléri a vég. Az akkori fűnyíró-mélyrepülés sajnos úgy tűnik nem szűnt meg, csak a berregését tompították olykos-olykor. De a politikai ókor képviselői nem tántorultak meg.

Elvégre miért is kellene egy olyan felsőoktatási intézmény, amelynek valamikor Marx adta a nevét. Illetve mások adták az intézménynek ezt a nevet, de ez kit érdekel, amikor a nyomokat kell eltüntetni. Azokat a nyomokat, melyek esetleg a jelenlegi kormányzathoz vezetnek. Nem a szó bűnügyi, hanem sokkal inkább képzési értelmében. Az unortodoxan pirospettyes tündérgazdasági ötletek szülőatyja ugyanis ott végzett. Azon a bizonyos közgazdasági egyetemen, mely az ország gazdasági állapotát tekintve eléggé piros pettyes lehetne. A szégyenpírtól. Jobb is talán, ha megszüntetik az egyetemet. Mondjuk mielőtt valaki el kezdi feszegetni Matolcsy György ott szerzett végzettségét. Bár, ezen az alapon több más felsőoktatási intézmény is felsorakozhat a vágóhídra vezető úton. Nem vitatva azt, hogy a felsőoktatás rendszere rászorulhatna némi módosításra. Különös tekintettel a nem egyszer tapasztalható kontraszelekcióra, és az adminisztratív szekciók, tanulmányi osztályok túlhatalmaskodására.

A klinghammeri megoldás erre azonban láthatóan nem az, hogy a kontraszelekciós köröket megtörjék. Már csak azért sem, mert akkor talán a felsőoktatásért felelős csúcsállamtitkár is elmehetne borsót válogatni. A centrális hatalmi momentum válasza a problémákra az, ami egy diktatúrában elvárható. Nem más, mint a saját, nem kevésbé kontraszelektált rendszeréből, politikai biztosok kinevezése az egyetemre. S azért, hogy ezekből se legyen annyi, amennyi esetleg egyfajta kritikus, illetve kritikát megfogalmazó tömeg lehet, az egyetemeket legjobb szétszabdalni és újracsoportosítani. Ezek az ötletelések szinte mind végigvonultak a felsőoktatáson, és szinte kivétel nélkül érintették a Corvinus-t, mely egyike azoknak az egyetemeknek, melyek képzései nem állnak rosszul a nemzetközi megmérettetésben. Ez egyébként lehet, hogy nem pozitívum, mivel az az egyetem, amelyet a nemzetközi mércén jól jegyeznek, nyilvánvalóan nem lehet elég nemzeti. A politikai komisszárok különben ezen is segíthetnek adott esetben. Jól emlékezhetnek erre azok, akik annak idején a különböző egyetemeken a „Marxizmus-Leninizmus Tanszékek” munkásságával szembesültek.

De természetesen nem szükséges a színvonalrontáshoz, a működési obstrukcióhoz külön tanszékbe szervezni az említett elvtársakat, elvtársnőket. Már csak azért sem, mert esetleg, a rendszer réseit kihasználva, még valaki olyan furakszik be a zárt sorok közé, aki még képes gondolkodni. Netán akar is. Fúj! Amellett nem is elég hatékony megoldás, mivel nagyon közvetetten hat csak a működésre. Az Orbán Viktor által fémjelzett kormány oktatáspolitikája amúgy sem ér rá a lassú, ideológiai megfojtásra. A gazdasági ügyeken keresztül sokkal hatékonyabban lehet tönkretenni egy oktatási intézményt. Ezt a gyakorlatot látszanak folytatni a Corvinus-szal kapcsolatban is. A rektor nyílt levele legalább is ezt sejteti. Melyre azért az első reakció mégis csak az lehetne, hogy „Üdvözlet a való világban”. Már csak azért is, mivel Rostoványi Zsolt kinevezése már a jelen kormányzat idején történt, és akár a politikai felhangokat is sejteni engedhette volna.

Ez azonban mit sem von le annak a közlésnek az erejéből, melyet egyfajta válaszként tettek közzé az egyetemi blogon. Ami különben azt a siralmas helyzetet is jelzi, hogy a vélemény-publicisztika valamint a kormányzati (ön)cenzúrát megkerülő hírközlés elsődleges forrás lassan már csak a blogszféra lesz. A rektori közlés is kiemeli, hogy „az elmúlt időszakban sajnálatos módon számos egyetemi és médiahír utalt arra, hogy Egyetemünk gazdasági működésében egyre jelentősebb zavarok mutatkoznak”. Ami sajnos valóban nem újdonság. Rostoványi Zsolt ezt követően hosszabban taglalja azokat a tüneteket, melyek nyomán a jelenlegi helyzet kialakult, illetve amelyek közepette a jelenlegi helyzet aligha orvosolható. Világossá téve, hogy a gazdasági főigazgató valóban egyfajta komiszárszerepet tölt be. Melyet a rektor azzal összegez, hogy „a gazdasági főigazgató a törvény által számára biztosított ellenjegyzési jog visszaélésszerű gyakorlásával (a pénzügyi ellenjegyzés megtagadásával) ellehetetleníti a szervezeti-oktatói-kutatói tevékenységet”. Ami nyilvánvalóan akár egy szubjektív állásfoglalás is lehetne.

Elvégre az, aki két kézzel akarja szórni a pénzt, az nyilván rossz néven fogja venni, ha valaki ehhez nem fog hozzájárulni. Így az ebbe az irányba ható kormányzati demagógiára akár előre fogadást lehetne kötni. Azonban lehetnek olyan mérőszámok, melyek alapján ez kicsit jobban konkretizálható. Nem is csak a stadionépítések, és a „vasúttal Orbán-falvára” –mozgalom irányából megközelítve a kérdést. A doktori iskolákból végleges státuszt kapó utánpótlás-réteg létszámát, és a tanszékek, tanszéki intézetek kutatói, illetve oktatói létszámának alakulását, az infrastruktúra állapotát is számba lehet venni a gazdasági intézkedések kalibrálásához. Miközben persze érdemes lehet az egyetem épületei által elfoglalt telek értékével is súlyozni a helyzetet. Mert a stadionok szelleme sem alszik.

S persze azt a mániát sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindennek nemzetinek kell lenni. Mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében, melyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapítottak meg. Így lehet, hogy a Duna-parti patinás épületek is egy új egyetem részét fogják szolgálni. Melyre csak félve lehet olyanokkal tippelni, mint Nemzeti Unortodoxiai Főképzölde, vagy Orbánia Nemzeti Egyeteme. Mert a végén még megvalósul.

Andrew_s

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.05. 09:54 GeoCracker

Banánhámozók egyetemi szabadsága

Címkék: felsőoktatás liberalizmus erkölcs dress-kód

Banánhámozók egyetemi szabadsága

A kaposvári rektor érdemérmet érdemelne, amennyiben a közvélemény felpiszkálást honorálni kellene, lehetne ilyesmivel. Rektori körlevele sokban hasonlít arra, amit Rejtő írt egy ellopott cirkáló kapcsán. Írásba foglalt valamit, aminek tulajdonképpen természetesnek kellene lennie.

Nevezetesen azt, hogy egy egyetemen, mint egyfajta munkahelyen az öltözködéssel is tiszteljék meg a helyet, és egymást az ott előfordulók. S ezzel elindította azt a lavinát, amiben rögtön két hátsó lábukra emelkedtek a szabadság furcsa képviselői, és azonnal leultrakonzervatívozták......

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.04. 21:54 GeoCracker

Közterületi túszejtés az ellenőri csendben

Címkék: ellenőrzés közterületfelügyelet BKV

A közterületesek a minap meghurcoltak egy nőt az Oktogonnál. Szó szerint meghurcolták, mivel az esetről készült kalóz-videó szerint kicsit odébb is mozgatták. Eközben ketten fogták a két kezét, és egy harmadik hátul tartotta. Talán azért, mert a deli közterületi felügyelők egyedül nem képesek még egy nőt sem visszatartani a távozástól.

Legközelebb tehát jöhet az elektrosokk, és a vipera. Bár talán előbb meg is bilincselik, mivel mégiscsak jobban megverhető az ő saját kérésére, ha előtte harcképtelenné teszik. A nyílt területen való bántalmazásba talán nem is hal bele, mint az Izsákon előfordult. S talán még nincs itt az ideje annak, hogy a verést túlélni egyenlő a hatóság elleni erőszakkal. Mert a jelen esetben azért az kiderült, hogy a megalapozatlannak vélt lefogás ellen tiltakozni, és a fizikai erőszak ellen védekezni nincs joga annak, akit a közterületen megfognak az egyendzsekibe bújtatottak. A demagógia vádja alól azonnal védekezvén leszögezem, hogy igen, el tudok képzelni még nőben is olyat, akit bilincsbe kellhet elvezetni. Azonban a jelen, néhány napja internetszerte is tárgyalt eset nem látszik olyannak. A megszólaltatott hölgy szerint, ő ott keveredett bele az ügybe, hogy a közterületfelügyelők túszként cserélték be egy bliccelőre.

Aki azért lóghatott meg a kezeik közül, mert egy vidéki tanárnő kitépte a karmaikból. Azért el tudom képzelni azokat az utcai hősöket, akikből három kell egy bliccelésen kapott fiatal nő lefogásához, és mégis megszabadítható egy másik, korántsem díjbirkózónak tűnő nő által. A később vegzált hölgynek talán igaza volt, talán nem. Abban alighanem igaza volt, hogy ronda látszat az, amikor három egyenruhás lefog egy nőt az utcán. Nem körbevesz, nem is megbilincsel, nem is igazoltat, hanem lefog. Mert ahhoz, hogy valakit kitépjenek a másik kezei közül, akkor nyilván fizikailag fogták előtte. Amivel kapcsolatban tényleg több lehetőség van. Szemérmesen és gyáván elfordítja az ember a fejét, és ezzel behódol a hatalom látszatának, vagy megpróbál közbeavatkozni. Mely utóbbi esetben azért persze nem árt előbb tisztázni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Elvégre lehet, hogy a lefogott hölgy a látszat ellenére egy régóta körözött rablógyilkos, és titkos harci praktikák értő ismerője. Tehát teljesen rendben van a megfogása éppen úgy, ahogy az, ha hárman csimpaszkodnak bele. A bliccelés ugyanis aligha van valakinek a homlokára írva.

A kialakult történet azonban valahogy még így, utólag össze- és visszamagyarázva is hiányosnak tűnik. A szereplőgárdából ugyanis hiányzik a BKV ellenőre. A bliccelés megállapítására ugyanis mégis csak ő lenne leghivatottabb. No meg eljárás esetén tanúként sem árt, ha kéznél van. A játékszabálynak valahogy úgy lenne logikus értelme, az eljárás hivatalos leírását nem áttanulmányozva, ha az ellenőr elkéri a jegyeket, és a közterület-felügyelet elsősorban az ellenőr munkáját biztosítja. A nem egy esetben valóban agresszív bliccelők ellen megvédve az ellenőr testi épségét. Már akkor, ha az ellenőr egyáltalán odamegy elkérni a jegyeket a látatóan félkómás, hangoskodó és mosdatlan utashoz. Esetleg azok egy csoportjához, mivel nem igazán lehetett arról olvasni, hogy a stadionok környékén a hős BKV ellenőr akár csak kísérletet tett volna a jegyellenőrzésre, és ezért ok lett volna a megvédésére. Az persze más kérdés, hogy az a közterületfelügyelet, amelynek három marcona tagja kell egy női bliccelő helyben tartására, mit tudna kezdeni az ultrákkal. Alighanem semmit. Meg sem próbálnák talán.

De az éppen aktuális esetre visszakanyarodva, mégiscsak hiányzik az ellenőr a stáblistából. Mert tegyük fel, hogy kérte a jegyeket, és a hölgy nem tudott egy jegyet produkálni. Erre nyilván udvariasan, mert hogyan másként, megkérte az önigazolásra, illetve a bírság megfizetésére. Amikor ez nem történt meg, akkor nyilván szintén túltengő udvariassággal, felkérte a szabálysértő cselekedett megszüntetésére. Azaz a leszállásra. Elvégre nyilvánvaló, hogy alapvetően a cég érdeke a jogkövető magatartás elérése. Amikor aztán erre sem került sor, akkor a segítségére siettek a közterületfelügyelők, és a BKV serényen dolgos, valamint szemfüles ellenőre ott maradt tanúként a helyszínen. Például egy későbbi, rendőri beavatkozás esetére. Alkalmasint a jelenléte egyben jelzés is minden akadékoskodónak, hogy itt kérem bliccelés zajlott. Nincs semmi ok a beavatkozásra, mivel a három közteres és az ellenőr bőven elég egy fiatal nő féken tartására.

Talán, ha ott az ellenőr, akkor a világosabb kép miatt nem utólag kell közölni a közbeavatkozóval, hogy bliccelés volt megtörténődve. Persze, meg is kérdezhette volna. Igaz. S bűnhődjön is, amiért nem tette meg. De vajon arányos eljárás-e ilyen esetben nem felszólítani a helyben maradásra, és az igazolványai átadására, hanem lefogni, és gyakorlatilag túszul ejteni a bliccelő helyett? Talán nem egészen. Ha ugyanis ezt az eljárást elfogadjuk, akkor ezt követően a közterületfelügyletnek jogot adunk az általános túszejtésre is? Mondjuk odamennek bárkihez egy buszmegállóban hárman, különösen, ha csinos, fiatal lány, és lefogják azzal, hogy bliccelt? Aztán járkáljon a rendőrségre és igazolja, hogy nem bliccelt? Valahogy furán venné ki magát azt hiszem ez a hipotetikus forgatókönyv. Már csak ezért is jobb lenne, ha a letepert nő, és Miklós István, a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságának igazgató-helyettese után megszólalna az az ellenőr is, aki lefülelte a bliccelőt.

Andrew_s

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2013.10.04. 08:09 GeoCracker

Állatok emberi világnapja

Címkék: állatok állatok világnapja Assisi Szent Ferenc

Szent Frenc legendája
Giotto di Bondone-tól

Az ember alapjában véve, és biológiailag, egy emlős a sok között. Így tulajdonképpen, amikor valaki leállatozza egy embertársát, akkor csak ezt a tényt látszik leszögezni. Holott a mindennapi szóhasználat valósága ezt olyan sok pejoratív éllel látta el, hogy a legtöbb állat ki kérné magának ezt a fajta leszólást. A nevükben pedig alighanem Giovanni di Pietro di Bernardone is, ha ma élne.

Ám a jeles úriember évszázadok óta halott, mivel 1226. október 3.-án hunyt el, és a halálát követő nap szolgál az emléknapjának. Igaz, az állatokat nagy becsben tartó férfiút nem a fenti néven ismerik, hanem azon, melyen valóban az Úr embere lett. Ferencként szentelték ugyanis pappá, illetve avatták később szentté. Valamint szülővárosa után vette fel azt a nevet, ami miatt ma Assisi Szent Ferenc néven ismeri ma a világ. Ő alapította a ferences rendet és több mindennek is védőszentjévé avatták. Többek között az állatok és a természet védőszentjévé is. Ennek nem kis részben az a legenda az alapja, hogy Assisi Ferenc állatoknak, főleg madaraknak is prédikált. Melyek alighanem sokkal türelmesebbek lehettek, mint nem egyszer az emberek. No meg persze, az állatok többségéhez hasonlóan, sokkal őszintébbek is. S sokkal kíméletesebbek is az önmagát az állatok fölé helyező biológiai faj számos példányánál. Még akkor is, ha a népmesék álnok, és gaz állatokról szólnak. A valóságban a ténylegesen vadon élő állatok ugyanis a legritkább esetben ölnek puszta kedvtelésből, és a kéjgyilkosság, a kínvallatás, a vallásháborúk, és még számos más szintén „emberi vívmány”, ugyancsak a ritkább jelenségek közé tartoznak.

Ferenc hozzáállása Isten nem emberi teremtményeihez tehát tulajdonképpen akár azon értékeknek a kereséséből is fakadhatott, amit sokan hirdettek ugyan, de kevesen képviseltek. Ahogy ma is sokkal inkább szavak szólnak olyan értékekről, mely az állatvilágban sokkal természetesebb, mint számos embernél. De ezzel olyan vizekre evezhetnénk, ami sokkal közelebb állna a politikához, mint az állatokhoz. Olyan látszatot teremtve, hogy a politikát az állatvilághoz venném hasonlatosnak. Amit az állatok, mármint az Úr és az evolúció vadon élő teremtményei igazán nem érdemelnének meg. Hiszen ők élik mindennapjaikat, életben maradni próbálva az emberi rombolások nyomása ellenére. Vagy akár kihasználva az ember teremtette mesterséges környezeteket. Elvégre az annyira megvetett, de különben fontos hulladékeltakarító, patkányok sem járkálnának a csatornákba, ha azok nem is lennének. Ahogy a nem a csótányok tömegei tehetnek a lakótelepekről, hanem fordítva. De ma már nem tudhatjuk megkérdezni a ferences rend alapítójának a véleményét a lakótelepekről, a rasszizmusról, számos olyan kérdésről, amiről talán meg lenne a véleménye. S talán a nem is túl hízelgő véleménye.

Ahogy, azt hiszem, sokat nyerünk azzal, hogy nem rendelkezünk Salamon király mesebeli gyűrűjével. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az állatoknak túl nagy véleménye lenne fajunk ténykedéséről. Lehet, hogy kiderülne: a deviáns példányokat maguk között „leemberezik”. De ezt sem fogjuk megtudni. Még Assisi Szent Ferenc napján sem. Mely napot már igen régóta, 1931 óta, az Állatok Világnapjaként tartanak számon. Éppen a nevezett szent tiszteletére tartva különböző eseményeket az állatok megismerését elősegítve. Vagy akár megmentésük elősegítése érdekében. Mert számos a segítségre szoruló állatoknak a száma is. Elég csak végignézni az állat menhelyeken. Korántsem új jelenségként, ha a sintérség történelmére gondolunk. Mely foglalkozás űzői, noha nem kis közegészségügyi jelentőséggel, de végső soron az elhagyott, gondozatlan állatok befogásával a települések utcaképének a gondozói is voltak. Az elhagyott, gondozatlan emberek elhajtásával foglalkozó közterület-gondozók állatbefogó megfelelőiként. Ám ezen a szálon is messze jutnánk az állatvilágtól.

Inkább emlékezzünk meg jó szívvel azokról az állatokról, „akiknek” sokan és sokat köszönhetnek. Vakvezetőkről, a más fogyatékkal élők kisegítőiről, vagy az életmentőkről például. Vagy csak az állatokról általában. Elvégre, nem egy esetben megtagadott és lenézett rokonainkat tisztelhetjük bennük. S talán, ha sikerül meglátni az állatvilág tagjaiban a tiszteletet érdemlő értékeket, akkor esetleg egymás megbecsüléséhez is közelebb juthatunk. S talán ez az, amit annak idején, évszázadokkal ezelőtt a madaraknak is prédikáló szent felismerhetett.

Andrew_s

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

HTML