Szerencsére a felséggyalázás még nem önálló tényállás, de igény azért talán lenne rá. Ez már a koronával kapcsolatos játékszabályok újraértelmezése kapcsán is felmerült. Most egy másik nemzeti jelkép kapcsán látszik úgy, hogy az értelmezési tartományok határainak rugalmatlan értelmezése gondot jelenthet. Nevezetesen az, hogy egy színdarab meddig mehet el a jelképek használatában.A konkrét esetben a szentesi Horváth Mihály Gimnázium részéről azzal cáfolták a korábban kiosztott fegyelmik történetét, ami a fenti kérdést veti fel. Az eredeti hírek szerint ugyanis egy, a jelen állapotokat karikírozó darabért osztogattak fegyelmit. Míg a korrekció alapján egy szex-jelenet imitálása ért büntetést. Azon az alapon, hogy eközben egy zászló feküdt az asztallapon. Talán annak jelzésére, hogy az oktatásban alanyi jogon részt vevők szerint, a jelenleg a mély hangú vízimadarakkal jellemezhető állapotban leledzik a hazai valóság. Tóth Tamás igazgató szerint ugyanakkor az írásbeli figyelmeztetés, melyet az ügyben kiosztottak nem azonos a fegyelmivel. Ami azért talán korrigálandó lenne, mivel írásbeli figyelmeztetést is általában fegyelmi vétség okán, mint legalacsonyabb, már írásban megjelenő, fokozatot szoktak adni. Amennyiben ez az iskola, mint munkahely, esetében is igaz, akkor az igazgató úr vétkesnek találtathatik a maszatolás vétségében.
Miközben persze maradhat a kérdés, hogy mennyiben igaz az állítás, miszerint „a magyarságot súlyosan sértő, annak nemzeti jelképét, a magyar nemzeti lobogót megbecstelenítő jelenetet adtak elő a diákok”. Mármint azzal megvalósítva, hogy az említett szex-jelenetet imitálták a lobogón. Ez ugyanis akár azt is felvetheti, hogy a szexualitás sérti a magyarságot. Holott nem rendelkezünk megbízható adatokkal arra nézve, hogy őseink a Hoffmann Rózsa által pártolt partenogenezist részesítették volna előnyben. A biológiai képtelenségéről már nem is beszélve. Így aztán az is kérdés lehet, hogy mennyiben becsteleníti meg az említett aktus a lobogót. Már akkor, ha eltekintünk a fentebb szintén említett átvitt értelemtől. De ebben az esetben sem a lobogó tehet a dologról. Ahogy arról sem, ha igaza van az igazgatónak abban, hogy a jelzett jelenet is besorakoztatható abba a sorba, melyet a fiatalok pszichoszexuális fejlődését káros irányba terelők alkotnak. Elfeledkezve arról az apróságról, hogy a fiatalok nyilván akkor tudhattak imitálni egy jelenetet, ha tisztában voltak annak tartalmával. S nyilván a közönség is csak akkor érthette meg az utalást, ha szintén tudták, hogy miről van szó. A struccok politikáján kívüli tartományban tehát nehezen értelmezhető az írásbeli figyelmeztetések indoklása.
Nem feledve természetesen azt a kérdést sem, hogy vajon valóban fegyelmit érdemel-e az adott előadás? Mármint akkor, ha valóban elfogadjuk a rémesen-borzasztóságát az adott jelenetnek. A zászló szempontjából természetesen, mivel művészi értékét tekintve ettől függetlenül is lehet ordenáré. De a művészi értékért csak nem adnak fegyelmit. A zászló szempontjából azonban azt hiszem van egy jelentős különbség a köztereken, illetve a színpadon, vagy egy filmben, regényben való megjelenés között. Ahogy aközött is van némi különbség, hogy egy filmjelenetben játsszák el a közösülést egy rendházban, vagy a valóságban erőszakolják meg az apácát. A zászlókkal kapcsolatban egy háborús filmet sem lehetne leforgatni abban az esetben, ha az ott szereplő zászló visszavezethető esetleg egy ország jelenlegi jelképére. Esetleg a zászlóégetésről szóló dokumentumfilmből, tudósításból is kivágná az igazgató úr a méltatlan jelenteket? Pedig inkább a valóságban kellene kivágni egy rendezvényről azokat, akik köztereken zászlót gyaláznak.
Egy színdarab azért egy kicsit továbbra is másnak tűnik. Nem vitatva, hogy az iskolaigazgató számára sokkal szimpatikusabb a steril világ. Olyan, amiben csak a VS-elv (védd a segged), szelleme lebeg be mindent. Amiben inkább kioszt néhány fegyelmit, mintsem a felsőbb hatóság kössön bele az ő nagyszerű igazgatói munkásságába. Kisebb gondnak érezve adott esetben a közröhejt és a nemzetieskedés túllihegését, mint az elöljárósága összevont szemöldökét. Óhatatlanul sajnálatra méltó helyzetet teremtve. Mert azért alapvetően sajnálni való az az iskolaigazgató, aki ilyen akciókban, és nem a szakmaiságában látja a pozíciója garanciáit.
Andrew_s
