 |
| Forrás: Wikipedia |
Az Eduline adta közre Hoffmann Rózsa hivatalának legújabb ötletét a latin nyelv oktatásának kötelezővé tételére. Ez például rögtön megmagyarázza, hogy miért nem ért rá az államtitkár-asszony válaszlevelet írni az őt meghívó diákoknak. Igyekezett a diákoknak kedveskedni egy olyan új nyelvtanítási koncepcióval, mely egy igazán könnyen tanulható nyelvet kínál első nyelvként. Kötelezően, hogy kedvet csináljon a további nyelvek megtanulásához. Erre nem éppen a latin a legmegfelelőbb, de ezt az ólatinban alkotó ókoriakat minden bizonnyal napi gyakorisággal olvasó Hoffmann Rózsának ez aligha tűnhetett fel.
Bár az is lehet, hogy így szeretné az orvosképzést elősegíteni. Elvégre az aktív orvosok számának csökkenése nyilvánvalóan tág teret nyit az autodidakta sebészeknek. Ha tehát a diák már ifjú gyermekkorának határán megtanul jól latinul, akkor már meg sem kottyan, hogy az orvosi anatómiát is bevágja. Utána már csak kezébe kell adni a szikét, berajzolni a hasán a vágási vonalakat, és már neki is állhat vakbélműtétet végrehajtani önmagán. Hoffmann Rózsának tehát lehet, hogy igaza van. Elvégre az egészségügy állapota még elhozhatja ezt a korszakot. Azt nem kívánom, hogy az oktatáspolitika vezetői jussanak erre a sorsra. Már csak emberbarátságból sem. Még akkor sem, ha nem egészen világos, hogy milyen oktatáslélektani kudarc vezethet olyan, emberi vágóhidak légkörét idéző, írásokhoz, mellyel legutóbb a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa szolgált. De ennek semmi köze a latin nyelvhez, mint tananyaghoz. Bár az élővilág tagjait, köztük a növényeket, állatokat, egysejtűeket és amőbákat is a latin nyelv szabályai szerint, és többnyire latin alapon nevezik el.
Lehet ugyanakkor köze például az egyetemi keretszámokhoz. Ha ugyanis csökken, vagy csak a gazdagok kiváltsága lesz a jogászképzés, akkor a latint használó jogi szakzsargon ismerete is mindenki eminens érdeke lesz. Ezzel tulajdonképpen tehát csak előkészül a terepe annak, hogy miután valaki túljutott az orvosi anatómia önerőből történt megismerése után, jogilag is szintet lépjen. Elérve azt az önképzési szintet, amikor az önmagán elvégzett műtét után az ennek során fellépő komplikációk ügyében is képviselheti önmagát önmaga ellen. S ezekben a műhibaperekben mindenképpen nyertes is lesz. Tehát Hoffmann Rózsa tulajdonképpen csak a permanens sikerélményt szeretné biztosítani a diákoknak. Más sikerélményük, ismerve a latin nyelv hétköznapi élethez való köthetőségét, és nehézségeit amúgy sem valószínű, hogy lesz. Bár az államtitkárság közleménye szerint, a latin nyelv „megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”. Ami nagyjából olyan, mintha azt mondanák, hogy az orosz nyelv megalapozza a szocializmusra való törekvést. Megfeledkezve arról, hoyg a cárok, és ellenfeleik, Sztálin, és üldözöttjei is ugyanazt beszélték.
Ahogy a latin esetében is biztosan másként vélekedtek közjóra,illetve általában a jóra való törekvésről azok, akik a szószékről prédikáltak, és azok, akiket ennek nyomán máglyákra küldtek, vagy halálra kínoztak. A nemzeti és társadalmi összetartozásra valótörekvést meg inkább a történelemoktatás szolgálná. Miközben ennek részeként valóban lehetne beszélni a latin nyelv jegyében eltelt évszázadokról is. Meg arról is, hogy akkortájt sem volt minden fenékig tejfel. Meg arról is, hogy a sokat emlegetett, és olykor körbepofozott nemzeti kultúrát többek között olyan lépések kísérték, amik szakítottak a latin nyelv túlsúlyával. Még az egyházon belül is. Bár ezt a KDNP politikusának alanyi jogon kell, kellene, hogy tudnia. Ettől persze még lehet találgatni, hogy miért a latint kellene kötelezővé tenni, vagy miért kellene bármelyik nyelvet kötelezővé tenni. Tág teret adva az olyan találgatásoknak, amik a hittan ezt követő kötelezővé tételét valószínűsítik. Nyilván a szabad vallásválasztás jegyében, és csak a diák szellemiségének megvédése érdekében.
Azért, ha így állna a helyzet, akkor nem biztos, hogy szeretném a diákság szellemiségének kormányzati megvédését. Ahogy a hittan kötelezővé tételét sem. Mert a latin nyelv többek között az egyházfelügyelte iskolákban zajló agymosásoknak is jelképe. Ahogy a vesszőzéssel fenyítő reguláknak is. S igazán kár lenne, ha társadalmi szinten felülnének az emberek annak, hogy az erkölcs azonos a vaskalappal, vagy annak, hogy a demokrácia az erkölcs ellensége. Nem vitatva persze azt, hogy a latin szövegek biflázása biztosan önfegyelemre szoktat, és számos vallás hirdet nagyon is alapvető humanitárius értékeket. Amikre néhány Fideszes íródeáknak is nagy szüksége lenne valószínűleg.
Andrew_s
