HTML

Gondolatvilágban

Friss topikok

Címkék

13. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás (1) abortusz (1) adatvédelem (1) Áder János (1) Alaptörvény (1) alkotmánybíróság (1) állatkínzás (1) állatok (1) állatok világnapja (1) animációk (1) antidemokrácia (1) antiszemitizmus (5) Apc (1) Artisjus (1) Assisi Szent Ferenc (1) Átlátszó.hu (1) átnevezések (1) A rózsa neve (1) Baja (1) bajai videó (1) Bajnai Gordon (2) Balázs (1) Balog Zoltán (8) baloldal (1) bankszámlák (1) banktitok (1) Bayer Zsolt (7) Bayer Zsolt (1) békemenet (5) betegség (1) bíróságok (2) BKV (1) blöff (1) BME (2) bohóc (1) Bonaparte Napóleon (1) Bródy János (1) BSA (1) bunkóság (1) cenzúra (1) Ciszterci Rend (1) CÖF (2) Corvinus Egyetem (1) család (2) Dávid-csillag (1) Déri (1) diáktüntetések (8) diktatúra (2) diplomadolgozat (1) DK (2) dress-kód (1) Együtt 2014 (1) éhezés (1) Éhségmenet (1) ellenőrzés (1) ellenzék (2) előítélet (1) ELTE (3) emberi jogok (1) Emmi (2) erkölcs (1) ételosztás (1) etikaoktatás (1) Európai Unió (2) Éva (1) facebook (1) felsőoktatás (3) Fidesz (8) fizetés (1) foglalkoztatáspolitika (1) gárda (1) gazdaságpolitika (2) gumicsont (1) Gyöngyösi Márton (1) Gyurcsány Ferenc (1) hajléktalanság (3) Halász János (1) Hallgatói Hálózat (5) hamisítás (1) Harrach Péter (1) hatalom (10) hazaszeretet (1) hit (2) hittan (1) Hoffmann Rózsa (14) HÖK (1) Holocaust (1) HÖOK (4) iáktüntetések (1) idegengyűlölet (1) II. Köznevelési Konferencia (1) Jáki templom (1) Jézus (1) Jobbik (3) József (1) Juhász István (1) kampány (1) Karácsony (1) KDNP (3) kényszermunka (1) keresztényüldözés (1) Kétfarkú Kutyapárt (1) KIK (1) kitelepítés (1) kivándorlás (1) Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (1) Klebelsberg Kúnó (1) Klinghammer István (2) Kocsis Éva (1) Kocsis Máté (1) komcsizás (1) kommunikáció (1) Kónya Péter (1) könyvespolc (2) kormányzat (2) Kövér László (4) közmunka (4) közoktatás (3) közterületfelügyelet (1) krízis (1) Kumin Ferenc (1) L. Simon László (1) latin (1) Lázár János (3) liberalizmus (1) listázás (1) LMP (2) Matolcsy György (5) megfélemlítés (1) Mesterházy Attila (3) mezőgazdaság (1) miniszteri fizetés (1) Miskolc (1) MNB (1) MOL (1) morál (1) MSZP (4) MTVA (1) műkincsek (1) munkanélküliség (1) MÚOSZ (1) nagypéntek (1) Nagy Imre (1) NAIH (1) Navracsics Tibor (4) Németh Zsolt (1) NKA (1) nyelvvizsga (1) oktatáspolitika (13) október 23 (3) önkormányzati törvény (1) Orbán Ráhel (1) Orbán Viktor (30) ősmagyarok (1) Pálffy István (2) pánik (1) Pázmány Péter Katolikus Egyetem (1) PDSZ (1) Pintér Sándor (2) Pokorni Zoltán (1) pornóadó (1) rablás (1) rádió (1) Ramil Safarov (1) recesszió (1) regisztráció (1) rektori konferencia (1) Rétvári Bence (2) rezsicsökkentés (1) Rogán Antal (3) Ron Werber (2) Rostoványi Zsolt (1) rovásírás (1) Rozgonyi Ernő (1) sajtóetika (1) sajtószabadság (1) Schiffer András (1) Selmeczi Gabriella (4) Semjén Zsolt (4) Stumpf István (1) Surján László (1) szabálysértés (1) Szabó Rebeka (1) Szájer (1) Szaniszló Ferenc (1) Szávay István (1) szegénység (2) szekularizáció (2) szélsőjobb (1) Szent Benedek (1) szobordöntés (1) szociális abortusz (1) szolidaritás (1) Szolidaritás Mozgalom (1) Tarlós István (1) Tausz Katalin (2) tendenciák (1) Tétényi (1) Tóth Fruzsina (1) trafik (1) Turi-Kovács Béla (1) ügyészség (1) Umberto Eco (1) Vadai Ágnes (1) választás (1) választási csalás (1) videó (1) Vlagyimir Putyin (2) Vona Gábor (2) workfare (2) zászló (1) zsellérség (1) Zsiga Marcell (1) Címkefelhő

Cave Hominem Unius Libri

2013.01.06. 15:31 GeoCracker

Ha Rogán mondja, nem lesz regisztráció?

Címkék: regisztráció alkotmánybíróság Rogán Antal

Az Alkotmánybíróság döntése, melynek eredménye az előzetes választási regisztráció eltörlése megtöltötte a médiát, és többek szinte eufórikusan kezdtek örvendezni. Nem feltétlenül a kormány oldalon, melyen a KDNP egészen kikelt a döntés kiszivárogtatása ellen. Nyilván szerintük nem tartozik ez senkire. Azonban magától a döntéstől sem került mindenki felhőtlen mámorba. Például a TASZ sem, mivel a kialakult helyzetet továbbra sem tartják teljeskörű megoldásnak a szabad választásokra. A pártok tulajdonképpen a Fidesz vereségének könyvelték el az AB döntését, míg Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetőjeként pedig kijelentette, hogy ha nem, hát nem.
A továbbiakat alighanem a Fidesz, illetve a jelenlegi AB-döntést is kezdeményező Áder János hozzáállása fogja meghatározni. Ha például a köztársasági elnök a pártkatonából közméltósággá válás lépéseként szeretné kihasználni a helyzetet, akkor jó kommunikációs alkalmat kapott az AB-től. Ahogy a taláros testület esetében szintén nem lehet nem látni a függetlennek látszásra való görcsös igyekezetet. Elvégre a korábbi párt-kapcsolatoktól, Áder Jánoshoz hasonlóan, első kézből rendelkezhetnek információval az orbáni hatalom ingókövének állapotáról. Mely már decemberben is határozott erózió jeleit kezdte mutatni, és a diáktüntetések kezelésének inkompetenciája, valamint a miniszterelnök személyes állapotára vonatkozó további találgatások sem erősítették azt. Így végső soron akár valós lehet az, amit sokan csak előre megkoreografált pávatáncnak tartanak. Az Orbán Viktor személyes hatalmának gyengülése, és a párt támogatottságának csökkenése által fűtött hatalmi földrengés.
Ugyanakkor sajnos nem zárható ki az előre megkoreografált helyzet sem, mivel a nemzetközi visszhangok, és a belső mozgalmak által egyre többet emlegetett diktatórikus tendenciák nem használnak a kormányzatnak. Nem csak lelkiismereti, hanem gazdasági szempontokból sem. Így arculatteremtési haszna lehet egy antiregisztrációs gesztusnak. Különösen, hogy az megőrzi a külföldiek akár manipulálhatónak tartható levélszavazatát. No meg persze akkor, ha van valami alternatíva a tarsolyban. Ez utóbbi tekintetében lehet árulkodó Rogán Antal nyilatkozata az ügyben. Természetesen az is, hogy egy alkotmányjogi aktus demokráciában természetes következményét kormányzati kegyként próbálja eladni. Szembe menve az előbbiekben vélelmezett arculatteremtésnek. Demokratikus viszonyok között teljesen természetes, hogy amennyiben az AB megsemmisít egy törvényt, akkor az meg van semmisítve, és a kormányzat tudomásul veszi. Feleslegessé téve az olyan hatalomdemonstrációs kijelentéseket, hogy „Természetesen az Ab döntése után is van lehetőség arra, hogy módosítsuk az alkotmányt, és az alaptörvény szövegében biztosítsuk a regisztráció alkotmányos védelmét”. Részlegesen hatástalanítva és szívességtétellé téve a nyilatkozat folytatását: „Az erő azonban nem minden. Az ész szava és a politikai felelősségérzet ma mást kíván tőlünk”.
Ez utóbbi nyilatkozatrészlet lehet ugyanakkor az az árulkodó jel, ami felkeltheti az érdeklődést. Jellege ugyanis joggal lehet ismerős Rogán Antal „előéletéből”. Ha nem is szó szerint, de gesztusában: „Éppen ezért én tisztelettel meghajlok a hölgyek akarata előtt, és azt fogom kérni a Fidesz képviselőcsoportjától hétfőn, hogy támogassa a népi kezdeményezést”. Mert a nők elleni erőszak tárgyában tett nyilatkozat is úgy fogalmazódott, hogy tulajdonképpen van a Btk.-ban elég cikkely, nem is lenne érdekes, de meghajlunk a külső erők előtt. Akkor a háttérben már készen állt egy bizottság, mely alkalmas volt az éhes fülek betömésére, miközben a kormányzati pártok olykor már a családok egy részét is megtámadták, és államtitkári szinten hangzottak el a gyermekek diszkriminálásának sugallására alkalmas nyilatkozatok. Rogán akkori „engedékenysége” tehát remekül szolgálta a figyelemelterelést. Egyben gesztust téve a túloldalra is.
Ezért aztán nehéz elcsitítani azokat a kisördögöket, melyek a jelenlegi engedékenység mögött is egy már leosztott pakli következő lapjáról suttognak. S szintén gesztus téve a regisztráció mellett akár városi sétára is hajlandó CÖF-nek. Életben tartva a lehetőségét például annak, hogy akár a külföldiek, akár a hajléktalanok kapcsán valahogy visszacsempésszenek valami extra nyilvántartási rendszert. Esetleg, mivel az AB a hazai nyilvántartás jelenlegi elégségességére hivatkozott, leporolják Rogán korábbi ötletét annak megsemmisítésére. Majd ezzel szinte automatikusan az „ész szavává” téve a regisztráció felélesztését. Hülyét csinálva az AB-ből, a jogból, a pártokból, és sokakból. De egy hatalmi centrum, akit a diktatúra sem zavar, ilyen kicsire nem kell, hogy mindig adjon. 
Andrew_s

35 komment · 1 trackback

2013.01.04. 21:44 GeoCracker

A diákok és a Békemenet.

Címkék: békemenet Bayer Zsolt CÖF diáktüntetések

A diákok és a Békemenet.

Közülük hányan fordulnak a gyermekek, unokák ellen?
Forrás: HVG
A diákmozgalmak körüli események lassan annyira megszaporodtak az év vége felé, hogy már egykor voltként emlegethető az, amikor a Petőfi-híd elfoglalásához vezető fórum lezajlott. Az események országossá duzzadtak, és bár különböző lépéseit különbözőképpen értékelhetjük, egy biztos. A kormányzati vezetés és annak baráti köre lépéskényszerbe került. Erre, a jelek szerint, azonban nem igazán voltak felkészülve. Bár az olyan reflexfolyamatok, mint a „mondjunk valamit, ami húzza az időt”, a „próbáljuk megosztani a diákokat”, a „próbáljunk provokációkkal hatni”, a „próbáljunk látszatmeghallgatásokat szervezni” szinte automatikusan működésbe léptek......

Szólj hozzá!

2013.01.04. 21:39 GeoCracker

Hoffmann és az oktatás álszekularizáltsága.

Címkék: hittan szekularizáció oktatáspolitika Hoffmann Rózsa

Vajon mit szólna a mai oktatáspolitikához.
Forrás: Partyponty
Az, hogy az államosított iskolákat felügyelő államilag létrehozott szerv honlapja alapján ember meg nem mondja, hogy miként is áll fel a felügyelet struktúrája, már szóltam. Ahogy hiányzik a korábban említett SZMSZ-e is a KIK-nek. De kérdéses annak rendezése is, hogy mi legyen az iskolák működési rendjével mindaddig, míg azok új SZMSZ-ét el nem készítik. Az azonban legalább annyira érdekes lehet, hogy magában az oktatáspolitikában, annak irányításában várható-e általános változás? Olyan, amit például személyi változások jeleznének. Nos, Hoffmann Rózsa nyilatkozata szerint, a világ jöhet és mehet, az oktatáspolitika romokban is heverhet, de ő marad. Maradhat, hiszen valószínűleg megerősítést kapott Orbán Viktortól, hogy teljesen megfelelő szócső, és eredményesen zengi vissza a kisebbik kormánypárt nevében azt, amit a fülébe súgnak.
Mert, miként azt Hoffmann Rózsának az orbáni keretszám-, és ponthatár-nyilatkozatok idejére való visszavonultsága is mutatta, ebben neki nincsen szava. Mikrofont azért adtak a kezébe, és így nyugodtan mondhatta a riporter képébe, hogy „kiállok a diákokat megillető demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásáért”. S ez nagyon derék kijelentés, mert azt sugallja, hogy a KDNP delegálta államtitkár-asszony mossa kezeit például a diáktüntetések alatti rendőri fellépésért. Tenni, az ismételt fizetésemelési ígérvény asztalra tételén kívül, amúgy sem tesz sokat. Tehát legalább kezet mos. Azért ellenben nem kezet mos, hanem büszkeséggel említi, hogy „az utóbbi két és fél évben óriási munkával több, mint negyven jogszabályt” sikerült a kétharmad biztosította hatalmas szakmai viták kereszttüzében összeállítani. S fel sem merül az oktatáspolitikusban, hogy ez nem siker, hanem egy igen szomorú statisztika. Ráadásul a szakmai tartalomtól is függetlenül.
Azt jelzi ugyanis, hogy Hoffmann Rózsa nem az oktatáspolitika stabilan tartásában, az iskolai körülmények tervezhetőségében látja a sikert, hanem abban, hogy szinte mindent sikerült jogszabályokkal megrángatni. Egy olyan ágazatban, ahol kulcsfontosságú lenne a stabilitás, a kiszámíthatóság. Erre az sem kellő mentség, hogy elődei sem feltétlen tettek mást. Azt ugyanis Orbán Viktortól tudjuk, hogy a teljes kormányzat sikerének érzi az oktatási rendszer felkavarását. Szakpolitikusa pedig még büszke is rá. Olyan ez, mintha valaki beleugrana a pöcegödörbe, de azzal büszkélkedne az, akire ráfröccsent az egész tartalom, hogy a milyen szép ívű fejes végén sikerült elmerülni. Egyébként a becsődölt honlapja miatt említett Klebelsberg Intézményfenntartó Központot is csak igen sajátos szemlélettel lehetne sikertörténetként kezelni. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem véletlenül az egykor a vallás- és közoktatásügyért összevontan felelős miniszterről nevezték el.
Forrás: chyl.org
Az oktatáspolitikának az a fajta felfogása, ami a szülők világnézete alapján alkalmas a gyermek ideológiai megbélyegzésére már a NAT tervezet-korában sem volt egyház-semlegesnek felfogható. Az, hogy Hoffmann Rózsa személyes meggyőződése mit fed le a hitvilágokból tulajdonképpen magánügy. De a KDNP kormányzatba küldött politikusaként vallás-semlegessége finoman szólva is megkérdőjelezhető. Amit végső soron csak tovább cizellál az, hogy az Emmi vezetője szintén nem egyházaktól független személy, mivel református lelkészként vette át annak idején az átalakuló minisztérium vezetését. A világnézetileg semleges oktatás tehát 2013 januárjától, az állami iskolák KIK alá rendelésével úgy néz ki, hogy a diák szülője vagy hittant választ, ami gyakorlatilag keresztény hittant jelent, vagy nem. Ha igen, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermek nevelését egy vallási irányzatnak veti alá. Azonban ennek megkerülése akkor is csak látszólagos lehet, ha nem így dönt. Ugyanis ebben az esetben is egy olyan központi igazgatási rendszer alá tartozik majd a gyermek iskolája, melynek közvetlen vezetője a KDNP politikusa, és felügyelője, miniszterként, egy egyházi személy. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy Orbán Viktor az aktuális populista pávatánc jegyében kereszténykedik egy kicsit. Mert róla legalább a saját bevallása alapján tudjuk, hogy szinte teljesen mindegy az, amit mond. Igaz, ebben az esetben nagyobb baj az, amit tesz. Az, hogy az ideológiai populizmusnak, és központi hatalma vélt, vagy valós megerősítésének alárendeli a következő generációk oktatását. Hoffmann Rózsa maradása, és a KIK ugyanis erre, illetve erre is lehet a szemében garancia.
Azt persze jó lenne tudni, hogy gróf Klebelsberg Kúnó, aki „népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot”, és meg teremtette a felsőoktatás korszerű műhelyeit, mit szólna a jelen oktatáspolitikájához. Különösen, mivel ő a tudósutánpótlás biztosításában látta a jövőt. De azt hiszem ez pont úgy nem érdekli a nevét egy ellentétesen ható oktatáspolitika intézményére biggyesztő politikusokat, mint Jézus szelleme a KDNP néhány politikusát.
Andrew_s

27 komment · 1 trackback

2013.01.02. 13:33 GeoCracker

Van-e SZMSZ az állami iskolapesztránál?

Címkék: oktatáspolitika Hoffmann Rózsa KIK

Minek is klikkeljünk a KIK klikjére.

A január a változások, és azok életbe lépésének ideje. Így aztán az iskolák államosítása is mától tekinthető törvényileg befejezett ténynek. Annak a júliusban, július 27.-én, kihirdetett törvénynek az alapján, ami létre hozta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot. Ez az, amelynek a tanévkezdő tájékoztató szerint: „2013. január 1-jéig véglegesedik a struktúrája, amikor átveszi az összes, addig települési önkormányzati fenntartású köznevelési intézményt (az óvodák kivételével), a köznevelési feladatok állami feladattá válása miatt”. Ha valaki erre a véglegesedett struktúrára, a szervezet honlapjára kattintva lenne kíváncsi, azt ebben világért sem akarnánk zavarni. Kíváncsinak lenni szabad, választ meg amúgy sem kap az érdeklődő.

Szólj hozzá!

2013.01.01. 20:17 GeoCracker

Évzáró tendenciavizslatás.

Címkék: tendenciák hatalom Orbán Viktor

Visszatekintést tenni, és főleg a saját írások nyomán, néha egy furcsább időutazást jelent, mint előre nézni. Holott egyfajta előremenekülésként is felfogható, hiszen akár egyes, a jövőben kialakuló tendenciák gyökerei szintén valahol oda nyúlnak. Miközben persze ott van, ott lesznek a valós holnapok is, melyekre sokaknak rányomja a sötét erő bélyegét a szinte mindenre kiterjedő áremelkedések hulláma. A recesszió, az adók növekedése és az áremelkedések aztán jócskán árnyalják azt a képet, amit a foghúzósan adott minimálbér-emelés, valamint a közmunkások béremelése hivatott rózsaszín keretbe foglalni. Az utóbbiak ellenben megnyugodhatnak, mert lakásaikra ráteheti a kezét az állam. Pontosabban elkótyavetyélhetik az államnak, és így már a híd alól, a nyugdíjasokkal együtt mehetnek az ételért való sorban állás következő rekordkísérletére.
De most még nem tartunk itt. Majd csak holnaptól. Attól a holnaptól, amikor akár minden másként is volt, ha a kormányhoz hű, és etikátlan kommunikátorok is úgy akarják. Mert a visszatekintések közepette sajnos az is kiderült, hogy a közmédia dolgozói nem állnak a szakma magaslatán. Jó példája volt ennek a Schmitt Pállal készült, azóta szinte a negatív sajtómunka etalonjává revesedett interjú. Akkor az újságíró-szervezett még etikailag elítélendőnek tartotta Obersovszky Péter ténykedését, és őt elmarasztalta a MÚOSZ etikai bizottsága. Ám az év során ez a tartás jelentősen megkopott. Hallgatásba burkolózva játszva a túlélésre. Hallgatott, amikor más civil szervezetek sora támogatta az antifasiszta tömegtüntetést, és hallgatott akkor, amikor sorainak utánpótlását is megnyirbálta az oktatáspolitika. De fájóbb, hogy hallgatott Kocsis Éva esetében is. Óhatatlanul azt üzenve, hogy a magát legnagyobbnak hirdető szakmai szervezet elfelejtette az egyik legfontosabbat. Azt, hogy a széles értelembe vett sajtó közvetíthet egyfajta közetikai normát. A MÚOSZ üzenete ezáltal a feltétlen szervilizmus lett. Támogatva talán még a nyílt cenzúrát is a jövőben, melyre az internet esetén már megindult a közvélemény előkészítése. Mely felvetéssel kapcsolatban a MÚOSZ szintén nem túl hangosan tiltakozott.
A hatalom tehát bebiztosítottnak láthatja, hogy a hivatalos csatornákon csak az kommunikálódik majd, ami nem zavarja a köreit. Erre pedig szüksége van a kormányzatnak, a miniszterelnöknek akkor, ha legalább retorikailag el akarja hitetni a hívekkel, hogy a 2013. év a lábra állás éve lesz. S nem szeretné, ha olyan hangok szólalnának meg széles körben, amik ezt feltápászkodásnak aposztrofálják inkább. Esetleg kilábalásnak ugyan, de csak azt követően, hogy a folyamatos sikerpropaganda ellenére fejjel állt bele az ország a recesszió pöcegödrébe. Abba a gödörbe, mely körül ott lebzsel a latrinacsászár teljes udvartartása. Az, amelyik segít a folyamatos szabadságharcról szóló kiáltványokban. S amelynek prominensei már januárban menetet szerveztek a hatalmi mámor megtámogatása érdekében. Melyet a hatalom nem győzött eleget meghálálni, és az egykori szocbrigád-, illetve népfront-mozgalmak hagyományai szerint ki is tüntette hű embereit. Példát mutatva arra, hogy egy kellően elvakult hatalomnak mindegy a tartalom, ha a forma az éljenzést mutatja.
Talán még az is mindegy, hogy kit éljeneznek, hiszen elindult egy neohorthysta restauráció, és Nyirő rehabilitálása. Függetlenül a nemzetközi visszhangoktól és attól az elszigetelődéstől, melyet egy orgyilkos kiadása tett teljessé. Azt mutatva, hogy a miniszterelnök mindenben kompetensnek érzi magát. Nem érezve egyszer sem az inkompetencia indiszkrét szagát. Sem magán, sem a csapatán, melynek kapitánya. Személyesen döntött az azeri gyilkos kiadása ügyében, és személyesen nem vonta le a konzekvenciákat akkor, amikor a belügyi egységek vigyázták a gárda eskütételét. De személyesen kapkodott a diákok ügyében is. Háttérbe szorítva az egyébként is antimatematikus, se nem osztó, sem nem szorzó Hoffmann Rózsát. Ha pedig bárkinek kétségei támadtak volna Orbán Viktor személyes céljai tekintetében, akkor az autokrácia felé menetelő vezetésről maga a miniszterelnök adott tiszta képet. Kiemelve, hogy nincs ellenére az egyszemélyi vezetés kialakulása. S megerősítve, hogy ő a Kádár-rendszerben sem küzdött a diktatúra ellen. Csak a személy zavarta ezek szerint, miközben talán már akkor marta belül a vezérkór.
A közben eluralkodó gazdasági káosz, a recesszió, és annak figyelembe nem vétele, a Nemzeti Bank tartalékaira való leplezetlen vágy sok szempontból csak kísérő tünetek. Olyan csóva, melyet maga után húzhat egy kialakuló diktatúra. A recept ugyanis ismerős. A gazdasági és belpolitikai instabilitások kiszámíthatóan növelik a feszültségeket. Provokációval vagy közvetlen inicializálással ez nyílt konfliktusokba torkoltatható. S ebben az esetben ott állhat készen az az erő, mely úgymond rendet tesz abban a rendetlenségben, amit maga a kormányzat generált. A sok liberális szájtépő helyett olyan megbízható erőkre támaszkodva, mint a TEK vagy a képviselők közt rendet tartó új őrszemélyzet. Az utcára pedig ott a gárda, és a recept megannyi történelmi analógiája. Ha pedig az Alkotmány bírósága nem hajlik meg, és a repedések nőnek a hatalmi monoliton, akkor még mindig ott lehetnek az alternatívák. Kellő „rendetlenségek” esetén akár a rendkívüli állapot, ha a választási törvény nem teremt a ma még csak patyomkin-hatalomnak kellő alapot.
Mit kívánhatnék ezután? Azt, hogy a fenti bekezdés szürke árnyai ne váljanak valóra. Mert ez az a pont, amikor mindannyiunk érdekében szeretném, hogy ne legyen igazam.
Andrew_s

Szólj hozzá!

2012.12.30. 13:11 GeoCracker

A diákok és a szülők.

Címkék: család szolidaritás diáktüntetések

Nem csak diákok.
Forrás: Magyar Hírlap Online /  Kövesdi Andrea
A keretszám-csökkentés, mint utolsó szikra, kirobbantotta diákmegmozdulások erőteljesen rányomták a bélyeget a 2012. év utolsó hónapjának belpolitikájára. Az egyetemisták köréből indult, és egy látszólag ártalmatlan hallgatói fórummal indult megmozdulások végigsöpörtek az országon, és sikeresen megmozdították a középiskolásoktól az oktatókig az oktatáspolitika elszenvedőinek széles rétegét. Felszínre hozva több olyan jelenséget, mely részben régóta ott munkált már a mélyben, míg részben talán azok is meglepődtek rajta, akiket közvetlenül érintett. A környezetet, a hatalmat pedig szinte biztosan meglepte például a diákság szolidaritása és a provokációs kísérletek lepattanása a megmozdulásokról.
Az utóbbi teljesen nyilvánvalóvá vált a diákok városon átvezető spontán felvonulásai során. S jól láthatóan még a sajtóetika megcsúfolása, vagy a nyílt hatalmi provokáció, a rendőrségi beavatkozás sem lendítette át ezen a korláton. Mely rendőri beavatkozás alighanem egy ugyanolyan túlteljesítési vágy része lehetett, mint ami iskolai listázásokat okozott a megmozdulások kapcsán. Kicsiben megpróbálva letörni, megosztani a diákságot úgy, ahogy azt a nagypolitikában Balog Zoltán miniszter megpróbálta. Mentve talán azt a mérhetetlen tehetetlenséget, ami különben nagyon látványossá vált a miniszterelnök kapkodó megnyilatkozásainak tükrében. Legyen az akár a keretszámok rángatása, vagy a felvételi ponthatár, még Karácsonykor is aktuálisnak tartott, meghúzása. Végső soron csak azt illusztrálva, hogy Orbán Viktor minden kérdésben, még a szakmapolitikai kérdésekben is saját magát tartja az egyedüli tudás forrásának. S persze jelezve azt is, hogy a környezetében nincs, és valószínűleg nem is lehet olyan, aki szólhatna neki a történelmi párhuzamokról. Azokról a párhuzamokról, melyek az univerzális megmondó-emberként elhíresült vezetőkről szólnak. Nérótól Nicolae Ceaușescu-ig bezárólag, mely utat nem kívánom sem a miniszterelnöknek, sem az országnak.
Így a diákmozgalmak mérlegét meghúzva az is bekerülhet a pozitív serpenyőbe, ha világossá válik sokak számára a regnáló hatalom természetrajza. Akkor is, ha a szülők nemzedéke is megmozdul, és akkor is, ha nem. Mert az is nyilvánvaló, hogy a diákok mögött ott van a felnőtt társadalom. Az a felnőtt társadalom, amelyik adójával biztosított a diákok tanulási lehetőségeit, és a családban tekintett annyira a tanulást, a tudást értékmérőnek, hogy a gyermek azt válassza a saját előrelépésének eszközeként. Miközben tudjuk, nem egy esetben a szülők sokszor vállaltak és vállalnak olyan terheket, amelyek a saját határaikat feszegetik. Anyagilag és emberileg egyaránt. A diákok megmozdulásai tehát óhatatlanul szólnak a szülőkről is. Azokról a szülőkről, akik bizony szolidárisak a diáksággal akkor is, ha nincsenek ott a felvonulásokon. Így, miközben magam ott voltam több tüntetésen is, szülőként kicsit keserű szájízzel olvasom az olyan kijelentéseket, hogy az „elmúlt hetekben fiataljaink olyan szolidaritást mutattak, amely megszégyenít mindannyiunkat, még azokat is, akik jelen voltunk a tüntetéseiken”.
Holott ez csak summázata azoknak megnyilatkozásoknak, melyek az egyik oldalon heroizálják a diákokat, míg a másik oldalon az egész felnőtt társadalmat az „indultak még” kategóriába utalja. Megfeledkezve arról, amiről az előbb szóltam. A diákság nem lenne diák, ha a szülő nem szolidáris. S nem lenne miért felvonulnia sem, ha a szülők nem támogatják eddigi útját. Így azoknak sincs okok szégyenkezniük, akik nem vonultak fel. Még a diákok közül sem kell mindenkinek szégyenkeznie. Legfeljebb azoknak, akik felülnek a hatalom megosztó taktikájának, vagy elvtelen kiszolgálóivá szegődnek a protokollbeszélgetések során. Azonban a szülőkre is igaz, hogy akkor sem mindenki támogatja a jelenlegi oktatáspolitikát, ha nem mindenki vonul az utcán a gyermeke mellett, vagy akár helyette.
De az ilyen kijelentések sajnos megfeledkeznek egy másik, igaz inkább közvetett hatásról is. Arról, hogy óhatatlanul szembeállítják kicsit a diákságot a szülőkkel. Lekicsinyelve azt a teljesítményt, amit a felnőtt társadalom kifejt szinte naponta, amikor sokszor pusztán a családi túlélés jegyében vállal valaki pluszmunkát, vagy komoly lemondásokat. Olyasfajta törésvonalat hozva be a diákok és szüleik közé, amilyen törésvonalat a rendszerváltás kapcsán beépítettek a generációk közé. Lekicsinyelve, a komcsik mételyévé silányítva mindent, ami az országban történt korábban. Beleértve azt a nagyon komoly, nélkülözésektől sem mentes munkát, amit az ország helyreállítása igényelt az után a háború után, melyet a miniszterelnök által mostanában fetisizált fakókeselyű árnyékában szenvedett meg az ország, Márpedig a diákságot bőven elég provokáció és megosztási kísérlet érte eddig, és alighanem fogja érni a továbbiakban anélkül is, hogy még ezzel a problémával is küzdenie kelljen. Engedjük meg, hogy a szülők felhőtlenül lehessenek szolidárisak a gyermekeikkel, és szintén felhőtlenül örülhessenek sikereiknek. Anélkül, hogy kívülről akarja valaki megmondani nekik, hogy miért kellene szégyellniük magukat, és miért ne. S anélkül, hogy a diákságnak azt sugallnák, hogy az egész felnőtt társadalom helyett, és akár velük szemben is tüntetnek.
Andrew_s

Szólj hozzá!

2012.12.29. 01:16 GeoCracker

Oktatáspolitikai szamárpad.

Címkék: Orbán Viktor PDSZ

Oktatáspolitikai szamárpad.

A jövő évtől az oktatási rendszert több jelentős változás érti, melyek nyomán lehet azt mondani, hogy az oktatáspolitika kormányzati sikerágazat, de azért a kételyek száma sem csekély. Az iskolák államosítása és közvetlen kormányzati irányítás alá vonása például olyan, amit többen szakmailag sem tartanak megalapozottnak. Annyira, hogy egyes vélemények szerint gyakorlatilag a káoszelmélet letükrözését jelenti az iskolákba. A tanítás iskolai légkörének pedig az sem használ, hogy a tanárok, a PDSZ szerint, a lenézett kategóriába kerültek a miniszterelnöki értékrendben. S történik mindez az éppen csak lélegzetvételnyi szünetet tartó országos diákmegmozdulások árnyékában.

<...Tovább a posztra...>

Szólj hozzá!

2012.12.28. 18:09 GeoCracker

Jövőbe mutató kommunikációs utánlövészet.

Címkék: cenzúra facebook diáktüntetések

Az év végi visszatekintések sorába az utóbbi napokban a kommunikációs munkások, illetve olykor közírók is besorakoztak. Nem csak azzal, hogy egy-egy politikai szegmensről áttekintést adnak, mivel az, ahogy azt a gazdaságpolitikát is érintve olvashatjuk, természetes. Az azonban elég hosszas érlelést jelenthet, ha olyan érzése támadhat az olvasónak, hogy valami témát csak azért porolnak le, hogy végre történjen már valami.
Tulajdonképpen ilyennek tűnik az a véleményközlés is, aminek központjában az Orbán-diák találkozó helyszíne áll. Nem vitatva el Tamás Gáspár Miklóstól a jogot, hogy elpolemizáljon azon a tényen, ami a sajtót általában is jellemzi olykor. Az elnagyolt közlések, amik bizony ténylegesen alkalmasak akár egy teljes tudósítás hitelességét kikezdeni. Ilyen értelemben persze értelmet nyer az, hogy hol a csudában is ült le a miniszterelnök csevegni az általa kiválasztott kevesekkel. Boldoggá téve gesztusával a múlt nagy tömeg-manipulátorainak szellemeit. Azonban a diáktüntetések kapcsán az, hogy miként és miről tárgyalnak, talán érdekesebb. A sajtó munkatársai kapcsán pedig az, amiről nem tárgyalnak. Nem a miniszterelnök, hanem a sajtó szervezetei. Mert ott van a legutóbbi eset a rádió munkatársainak etika-mocsári trollokat idéző megnyilvánulása a diáktüntetéssel kapcsolatban, és valahogy nem kapott túl nagy publicitást a szakmai reakció. Mert egy központi cenzúrahivatalra nem igazán vágyunk azt hiszem. Bár egy, a csinovnyikoktól elhatárolódó kormányzati megnyilatkozásra talán. De azt szerintem várhatjuk még egy kicsit.
Cenzúra-ügyben különben is van más fejlemény, hiszen mint tudjuk, az internet korlátozásának megvalósítása egyeseknek kielégíti a napi komplexus-adagját. Ez annyira nem új, hogy miközben december elején visszavonták az orosz netcenzúra javaslatot, nálunk életbe lépett. Igaz, nem teljesen egy totális cenzúra, hanem egyes webtartalmak elérésének büntetőjogi korlátozhatósága. Már akkor, december közepén sem volt teljesen tiszta, hogy miért lehet már gyanú esetén is blokkolni valamit. A témát Németh Zsolt jobbikos képviselő gondolta felmelegíteni az ünnepek környéki kommunikációs űrben. Amit nyilván azért tehetett meg, mert a kormányzat továbbra sem kívánta pontosítani a képviselő szerint visszaélésekre is alkalmat adó törvényi szövegeket. Így, miközben a Jobbik politikájával, a kuruc.info tartalmával továbbra sem értek egyet, és társadalmilag károsnak tartom, az akár lex-kuruc.info-nak tekinthető törvény kétségtelenül szolgáltat annyi támadási felületet, ami lehetővé teszi annak kikezdését. Az meg legyen a képviselő problémája, hogy kommunikációs szakértői miért hetekkel a történtek után lőnek a törvényre.
Amivel különben nincs teljesen egyedül. Miközben nyilatkozatában akár a Facebook tilthatóságáról és annak következményeiről olvashatunk, egy másik írás kifejezetten a közösségi oldalak forradalmi felhasználásáról szól. Pécsi Ferenc (pollner) még az első diákmegmozdulások kapcsán, december 13.-án írt a Facebook-forradalom betörésének lehetőségeiről. A rá, illetve felütésként rá is hivatkozó írásra azonban két hetet kellett várni. Megtudván azt, hogy a diákok miként is „működnek” a világhálón. Nem mellesleg egy olyan időszakban közölve december 27.-én, amikor nem a diákmegmozdulásoktól hangos az utca. Az, hogy egy nyilvánvalóan szocializációs, illetve politikai jelenséghalmaz miért ekkora késedelemmel, és akkor is miért a „tudomány”-rovatban kerül ki az internetre, az legyen a szerkesztők titka. Azt pedig tekintsük, bizonyítékok híján, a véletlen játékának, hogy az uborkaszezonban megjelent két egymásnak is felelő cikk szinte egy időben lőtt vissza hetekre az időben.
Ami különben talán indokolt lehet, mivel januártól alighanem újabb, a morgás jogával is élő megmozdulások lehetnek. Bár a kormányzat nagy erőkkel dolgozik a diákok problémáján. Láthatóan gőzerővel próbálják megosztani, a HÖOK mentén, a diákságot. S addig is, míg ez esetleg sikerül, a már finoman bepróbált lejárató kampányra is számítani lehet. Ez esetben még az említett visszalövéseknek is lehet értelme. Mert jöhetnek az újabb preparált beszélgetések, és ki lehet majd kiáltani a közösségi rendszereket a Sátán földi mételyének.
Andrew_s

Szólj hozzá!

2012.12.28. 15:25 GeoCracker

Tükröm, tükröm, görbe tükröm.

Címkék: antiszemitizmus Jobbik Rozgonyi Ernő Németh Zsolt Ramil Safarov

Tükröm, tükröm, görbe tükröm.

Forrás: Iiwallpapers
Már az előző írásban emlegettem, hogy elindult egyfajta leltárazás. Nem csak a Karácsonyé, hogy kinek mit hozott, hanem az év, vagy egy-egy szervezet tekintetében is elkezdődött a mérlegkészítés. Az éves mérleg pedig óhatatlanul tükröt tart. Akkor is, ha egy pillanatnyi tettnek látszik egy hosszabb folyamat végén, és akkor is, amikor egy hosszabb folyamatot próbál a tükör megmutatni. Nem s mindig egyformán, hanem kisebb görbületekkel hangsúlyozva ezt-azt. Akár szubjektív megnyilatkozásként is a politika színpadán. Végső soron azt eredményezve, hogy ahány ház, annyi tükör, és ahány a mérlegelő, annyiféleképpen tartja.
 
Így van ez azzal a tükörrel is, amit Rozgonyi Ernő tartott oda, amikor kilépett a Jobbik frakciójából. Azokban a levelekben, melyekben nem túlságosan dicsérő szavakkal emlékezett meg immár egykorivá avanzsáltatott pártjáról. Nem is minden indulat nélkül valószínűleg, de sok szempontból alighanem belesimulva abba a sorba, amit az eset kapcsán a Varánusz szerzője is említ. Nevezetesen abba a folyamatba illeszkedve, ami a szalámi-tál kialakulásához vezethet a szélsőséges párt esetén. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy egy párt-frakció széthasadása egyre inkább veszélyezteti akár a frakció-szerű működést, akár a párt politikájának a megmutatását. Függetlenül attól, hogy valaki magát a pártot szereti, vagy nem szereti. A jelenség a Jobbik esetében két olyan veszéllyel is járhat, ami korántsem tekinthető társadalmilag pozitívnak. Az egyik, hogy az egyre csökkenő frakciónak egyre hangosabbnak kell lennie ahhoz, hogy észre vegyék. Ennek egyik, és a Jobbik esetében ismert eszköze, hogy egyre hangosabban hangoztat egyre szélsőségesebb szólamokat. Akár a Parlamentben is, mint arra volt már példa a közelmúltban is.
 
A másik, nem kevésbé veszélyes folyamat lehet, hogy a kormánypártok érezhetnek egyre nagyobb kísértést az így „felszabadult” politikai vegyértékek lekötésére. Az ilyen gesztusgyakorlás sem lenne új jelenség, és miniszterelnöki szinten szintén volt példa nem is olyan régen. Ez nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy a kormányzati politika egyre inkább a radikálisnak hitt, annak mutatott, de valójában egy szélsőségesebb irányba csúszik. Kihasználva azt, hogy vannak olyan féligazságok, melyek kellően populista köntösben eladhatóak egy hordóról. No meg azt, hogy a jelen választani és magát regisztrálni is képes korcsoportoknak már csak hiányosan van tapasztalata a szélsőséges eszmék működésmódjáról. Márpedig a politikai cinizmus korántsem lenne idegen a Fidesz vezetésétől. Így Rozgonyi Ernő levelei, miközben egyértelműen egy negatív tükröt tartanak a Jobbik elé, óhatatlanul a hatalomnak is tükröt tartanak. Mert amennyiben számára a Jobbik nem elég radikális, nincs eléggé a szélen, akkor azt jelzi, hogy a jelen hatalomból kinézhető akár egy nyíltan neofasiszta irányzat parlamenti eltűrése is. Amennyiben pedig egy függetlenségi mandinerrel a Fidesz kebelére hajol, akkor óhatatlanul az előzőekben említett szélre-csúszást fogja illusztrálni. A jelen időben pedig ennek a lehetőségét demonstrálja.
 
Sajátos módon egy kormányzati tükör tulajdonképpen ennek az utóbbi lehetőségnek a fénysugarát veti vissza. Ezt a tükröt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára perdítette meg az évértékelésében. Ebben ugyanis a hurráoptimizmus szólamait pengetve szólt kormány a nemzetpolitikájáról, és kijelentette, hogy „Magyarország a közép-európai szolidaritás talaján áll”. Ami egyébként önmagában nem is baj, ahogy a pozitív jelenségek megemlítése sem az. Azonban kicsit szelektív memóriára utal az, hogy éppen a szélsőjobboldal felé tett, és nemzetközileg sem arculatjavító események hiányoznak a mérlegből. Így valamiért kimaradt az elhíresült, és nemzetközi visszhangban sem szűkölködő Nyirő-temetés ügye, melynek egyik csúcspontja kétségtelenül Kövér László de facto eltiltása volt egy nemzetközi konferenciáról. Reagálva az országgyűlési elnöknek az Elie Wiesel-el való levélváltásában is megfogalmazott nézeteire. Ahogy Németh Zsolt arról is megfeledkezett megemlékezni, hogy sajátos szolidaritás-felfogásával Németh Zsolt és Kövér László átruccant kampányolni kicsit a szomszédba. Holott ott ebből ott nem igazán kértek.
 
De valamiért az azeri baltás orgyilkos ügye is hiányzik Németh Zsolt évértékeléséből. Holott neki első kézből lehetett információja. Azonban az is kétségtelen, hogy ennek megemlítése nem lenne teljesen alkalmas a kormányzati politika rózsaszín mázzal történő beburkolására. Meg talán annak felidézését is szükségessé tenné, hogy a Jobbik volt az a párt, amelyik támogatta a kormányzatot ebben a nemzetközileg és leégést jelentőakcióban. Lévén, hogy Gyöngyösi Márton, a később antiszemita hozzászólásával tömegtüntetést kirobbantó jobbikos képviselő volt az, aki messzemenően támogatta Ramil Sahib Safarov szabadon bocsátását. Tekintettel arra, hogy Németh Zsolt akkor még ellenezte ezt, az ügy agyonhallgatása úgy tűnik a kormány jelenlegi érdeke. Akár csak olyan szinten is, hogy a sikerpropaganda hordószólamai felülírnak minden mást. Elfeledkezve arról, hogy nem csak a diákokat ne lehet tartósan hülyének nézni, és az őszinteség hiánya a valós értelmű cselekvést gátolhatja. Már akkor, ha a görbe nyilatkozatok tükrébe nézve a végén az is elhiszi ezeket a mérlegeléseket, aki írja, és azt hsizi, hogy ezzel megoldotta a problémát. Holott, mint tudjuk, a fogyókúrához sem elég, és az anorexiát sem gyógyítja egy megfelelően görbített tükör. Pedig az éhség-sor tagjai alighanem szívesebben vetnének egy pillantást egy ilyen tükörbe, ahelyett, hogy a rózsás lózungok hiábavalóságait tapasztalják meg naponta.
 
Andrew_s

Szólj hozzá!

2012.12.28. 15:22 GeoCracker

A karácsonyi kampánygépház mérlege.

Címkék: Orbán Viktor Kövér László Karácsony DK Hallgatói Hálózat

A karácsonyi kampánygépház mérlege.

A Hallgatói Hálózat karácsonyfája.
Forrás: Hallgatói Hálózat
 
A Karácsony sokaknak egyfajta leltár. Számba veszik, hogy mi az az ajándék, amivel a környezetükben élők kedveskednek, vagy talán a túlélésüket biztosítják. Néha pár nappal előbb, néha pár nappal később, már szinte az új esztendőbe is bele nyúlva. A házelnök például egy interjúval kedveskedett a népnek, mert ő azt tudta nyújtani Karácsonyra. Ahogy Orbán Viktor is egy TV-s beszélgetést nyújtott át a köznek. Megpróbálva legalább saját magát megnyugtatni, hogy a diákokkal semmi gond, és szinte mindent megkaptak. Míg másnap már mindenki mást is nyugtatgatott, hogy az ország a helyén van, és gazdasága stabil.
 
Az elsősorban vallási indíttatású ünnepként ismert Karácsony kapcsán talán nem illik ördögöket emlegetni, de mint tudjuk, azok ott szoktak lapulni a részletekben. Olyan kis gonosz izék, melyek kikezdik a nagy vezetők mondandójának komolyságát. Annak idején Kósáné Kovács Magda mondta ki azt az azóta közszájon forgó morális igazságot, hogy „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”. Ez kétségtelenül igaz, azzal a kitétellel, hogy nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Talán erre is rímel Kövér László kijelentése, hogy „a politikában nemcsak az a lényeges, hogy mi micsoda, hanem hogy minek látszik”. Például, mivel a december a kinevezések időszaka is, néhány kinevezés akár politikai gesztusnak, a bennfentesség erősítésének, vagy akár karácsonyi ajándéknak is látszhat. Így volt ez 2011. decemberében is, amikor Szájer József feleségét, Handó Tündét az Országos Bírósági Hivatal elnöki posztjára jelölték. S nincs másként most sem, amikor Kövér László házelnök feleségének, Bekk Máriának például friss ropogós beosztást hozott az ünnep közeledése a szigetszentmiklósi járási hivatal vezetői kinevezésével. Így amikor Kövér László azt állítja, hogy azt, amit a jobboldal épít, a baloldal rombolja, Kósáné Kovács Magda kijelentése fényében az is igaz, hogy a jobboldal pedig azt rombolja. Valamiért nem érzik égető szükségét annak, hogy legalább tisztességesnek látszanak.
 
Talán bízva abban, hogy a kommunikációs csatornák formális, vagy informális uralásával bármi, bármikor beállítható úgy, ahogy tetszik. Legfeljebb egy kis etikátlan háttérnyomás kell a nyilatkozókra, mint a diákok képviselőjének esete mutatta. De nem gond, mert a hatalomnak erre is van megfelelő csinovnyikja a tarsolyban. Ha pedig már a diákokról van szó, akkor ugyebár mindent megkaptak. Majdnem mindent. Ígéreteket, naponta, és most is változó számokat, illetve provokációt. Elvégre készüljenek csak fel a valós életre. Listázással, és megosztással. Mely utóbbiban kétségtelenül Balog Zoltán hű társa lett a miniszterelnöknek. Félretéve a moralizáló lelkészt, és szolgálatba léptetve a HÓOK-kal egyedül tárgyalni kész minisztert. A december közepén még csak egyoldalúan közölt megosztási szándék a HÖOK jóvoltából egyre inkább valóság. De ez nem a Karácsony ajándéka, ahogy a Kossuth tér is karácsonyfa nélkül maradt. Pontosabban maradt volna a kormányzat jóvoltából. Ám, a diákság pótolta ezt a hiányt. A Hallgatói Hálózat felállította azt a fácskát, melyen díszként lógtak azok a szakok, melyek megszűnnek a dübörgő felsőoktatási átszervezések nyomán.
 
Bár, miként arra Semjén Zsolt rámutatott, vigyázni kell a demonstrációkkal. A KDNP elnöke ugyan a Dunába szórt rózsaszirmokra hivatkozott, de biztos a demonstrációk morális tartalmára gondolt. Karácsonykor keresztényként nem lehet másként. Konkrétan kijelentette, hogy Hoffmann Rózsa nagy dolgokat vitt véghez, és rózsaszirmokat a vízbe hullajtani, már majdnem olyan, mintha a Dunába lőnék az államtitkárt. Semjén Zsoltnak abban talán igaza is lehet, hogy a gesztus-értéke nem volt a legjobb az akciónak. Azonban annak fényében, hogy az antiszemitizmus elleni tüntetésen a KDNP nem szólalt fel, kissé visszás a diákokra való, valami antiszemita jellegű, címkeakasztási kísérlet. Ahogy a morális kioktatás is furcsa egy olyan politikustól, akinek diplomái kapcsán számos morális kérdés vethető fel. Mert, miként azt a Karácsonykor ünnepelt Jézus mondta: „Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Mt 7,3). Bár fel sem tételezem, hogy egy magát katolikusnak tartó párt vezetője ne olvasta volna a Bibliát.
 
Így bizonyára nem idegen tőle a szegények megsegítése sem, melynek egyik jele lehet a téli hidegben nélkülözők megsegítése. Például étellel a napi túlélés elősegítése jegyében, miközben a kormánypolitikában a kampány gépháza dohog tovább. Jelszavakat, frázisokat, nyilatkozatokat köpködve csak ki. Az meg nyilván optikai csalódás, hogy ezeken az akciókon nem kormányszervek jeleskednek. A Blaha Lujza téren például az ételosztás a Demokratikus Koalíció részéről a Karácsony előtti napon, míg az ünnep alatt az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány jóvoltából zajlott. Rekordot döntő sorokkal. Azoknak, akiknek talán rádióra, újságra sem telik, hogy tudják, az ország stabil, és gazdasága remek. Csak bőrükön érzik a hideget, meleget. S hidegben sem kapnak zsíros rokon-pozíciót, mert csak közemberek. Akik rosszul házasodtak, és eleget sem kapartak.
 
Andrew_s

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása